Tévésorozat

Vadmacskák

A barátnő

  • SzSz
  • 2025. szeptember 24.

Kritika

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Ezúttal szerencsére másról van szó: az újdonsült barátnő úgy érzi, párját a saját anyja igyekszik elrabolni mellőle, vagy legalábbis olyan testileg is szoros viszonyt tart fenn vele, hogy ő egyszerűen nem fér bele a képbe. Pedig olyan szépen indult: a tipikus, filmbe illő meet-cute során Cherry meglátja az utcán a részeg barátaival gajdoló Danielt, akit ekkor még egy bunkó baromnak tart, nemsokára azonban Daniel képes egy luxuslakást is megvenni az ingatlanosként dolgozó lánytól, csak azért, hogy közelebb kerüljön hozzá. Az első találkozást hamarosan jó sok szex és randi követi, majd elérkezik az idő, hogy Cherry találkozzon Daniel szüleivel. A feszültség az első pillanattól kezdve tapintható, Cherry és Laura, a fiú anyja úgy kerülgetik egymást, mint a területüket védelmező vadmacskák, pillantásaik felérnek egy-egy pengeváltással. Hamar jönnek a félreértések, összezörrenések, majd az egyre nagyobb és nagyobb balhék.

De fordítsuk meg: Sandersonék elképesztő jómódban élnek; Howard, a végtelenül türelmes férj hotelmágnás, Laura, a feleség művészeti galériát vezet. Kapcsolatuk rég kihűlt, de igyekeznek még fenntartani a családi békét. A szexuális kielégülést mindketten máshol keresik, Laura számára meg egyébként is kisfia, Daniel boldogsága a legfontosabb. Ő a család szeme fénye, jóképű, okos és végtelenül naiv. Egy nap Daniel hazavisz egy lányt, aki pontosan tisztában van a fiú gyengéivel, ezért egyetlen pillanat alatt az ujja köré csavarja. Mit tehet tehát Laura? Minden eszközt bevet, hogy megvédje kisfiát egy számító perszónától.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.