Mise éjfélkor
Fiatal pap érkezik az isten háta mögötti zárt közösségbe – ugyanakkor, amikor a börtönből szabadult tékozló fiú hazatér.
Fiatal pap érkezik az isten háta mögötti zárt közösségbe – ugyanakkor, amikor a börtönből szabadult tékozló fiú hazatér.
A zürichi egykori Tűpark igazi, köztévés rémhíradókból ismerős no-go zónákra hajazott: mocsok, szemét és bűnözés volt az úr, a drogosok, prostituáltak és hajléktalanok pedig különösebb szabályozás nélkül éltek a svájci város közepén több mint tíz éven keresztül.
Kiközösítés, szerelmi csalódás, egy barát elvesztése – ilyesmiktől rettegünk pubertáskorban.
„Amióta csak az eszemet tudom, kuponozó akartam lenni” – képzeljük csak el a Nagymenők nyitányát, de úgy, hogy az ajtót nem egy csomagtartóba rejtett áldozat, hanem a vasárnapi újságból ránk meredő akciós szelvény rúgja be.
A szereptévesztések filmje ez a krimivígjáték. A főszereplő, Márk könyvelő ugyan, de mivel jó a csajozásban és ott lapul a polcán az Atkinson-féle Pszichológia tankönyv, úgy véli, terapeutaként is megállná a helyét.
Így, a huszon-X-edik Marvel-mozinál nehéz már újat mondani a világ megmentéséről, a gonoszról meg a nagy erőről, ami természetesen nagy felelősséggel jár.
Hogyan lehet lebénult karokkal, ráadásul nőként legyőzni három, életünkre törő marcona alakot?
A személyes hangvételű amerikai független filmek felfutása valamikorra a 90-es évekre tehető.
Jean-Claude Van Damme manapság három-négy évente kacsint ki a képernyőről, jelezve, hogy ő is ironikus szemmel néz saját hagyatékára – mindezt még mindig jellegzetes spárgájával és dagadó izmokkal teszi.
1981. július 29. Abolhasszán Baniszadr iráni elnök Párizsba látogat; megszületik Fernando Alonso spanyol autóversenyző; Lady Diana Spencer összeházasodik Károly herceggel.
Ha egy házban szellem, ártás vagy valamilyen gonosz lény tűnik fel, esetleg rejtélyes körülmények között hullani kezdenek az emberek, mindig akad egy kedves, vidám család, amelyik épp beköltözik az elátkozott helyre – filmek és mémek sora bizonyítja ezt.