Visszhang: film

Doctor Strange az őrület multiverzumában

  • SzSz
  • 2022. május 11.

Visszhang

Az, hogy immár másfél évtizede nem tudunk úgy benyitni egy moziba, hogy ne szuperhősfilm menjen, Sam Raiminek köszönhető.

2002-es, Tobey Maguire-rel fémjelzett Pókemberével és a folytatásaival bevételi rekordokat döntögetve mutatta be, mekkora az igény a képregényfigurákra. Mára kiderült: csak azokra van igény. Raimi Pókembere a fanservice-t csúcsra járatva a többi szuperemberrel együtt feltűnt a tavalyi Pókember: Nincs hazaútban, az ott bemutatott multiverzum-elmélet pedig a legújabb Doctor Strange-filmben folytatódik.

Szerencsére a Marvelnél is érzékelik, hogy 3–5 évente szükség van egy hangyányit változtatni a gondosan kimért formulán: a ráncfelvarrás eddig rendszeresen a komikus elemeket érintette: most még sötétebb árnyalatot öltenek a kalandok. A gyászába beleőrülő (lásd a WandaVízió című sorozatot) Wanda, azaz a Skarlát boszorkány arra készül, hogy átlépjen egy párhuzamos univerzumba, ahol boldog családi életet élhet. Ehhez meg kell szereznie egy új hős, America erejét, de Doctor Strange nem hagyja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.