Visszhang: film

Top Gun: Maverick

  • SzSz
  • 2022. június 8.

Visszhang

Amikor 1986-ban bemutatták az amerikai propagandának sem utolsó Top Gunt, a fáma szerint hirtelen megugrott a haditengerészethez jelentkező fiatalok száma. A hamar világsztárrá avanzsáló Tom Cruise ugyanebben az évben csatlakozott a Szcientológiai Egyházhoz, nemsokára pedig már toborzott is oda embereket.

A színész 59 évesen jobb formában van, mint valaha – hogy ez is a szcientológiának vagy valami egyéb boszorkányságnak köszönhető, nem tudni. Egy biztos: mindig odafigyelt rá, hogy vallása ne nyomja rá bélyegét a karrierjére. Menetrendszerűen szállította a blockbustereket, PR-csapata pedig azt is összehozta, hogy a sötét egyházi titkok helyett azok a hírek jussanak eszünkbe a nevéről, hogy ismét összetörte magát aktuális filmje forgatásakor, mert megint maga végezte a kaszkadőrmutatványokat.

A pilótás film óta eltelt 36 év alatt jócskán megváltozott a világ: a nézőket ma már nem a sztárok, hanem a szuperhősök, képregényfilmek és franchise-ok érdeklik, és szívesebben moziznak otthon, a kanapéjukon. Tom Cruise ezzel tökéletesen tisztában van, ahogy ezt a Top Gun folytatásának minden pillanata is tanúsítja. A film a koronavírus-járvány miatt közel három évig dobozban pihent, mert ragaszkodott hozzá, hogy kizárólag a vásznon mutassák be, minden streamingplatform ajánlata előtt elzárkózott. A Maverick ennek megfelelően látványos, színes-szagos mozis kaland, a manapság divatos örökségfilmek talán legjobbika, amely szemtelen nosztalgiával indul: felcsendül Kenny Loggins klasszikus Danger Zone-ja, majd a pilóták az égig emelkednek a naplementében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.