Tévésorozat

Kutyából nem lesz unikornis

WeCrashed

  • SzSz
  • 2022. május 25.

Kritika

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A WeWork alapítója, Adam Neumann számára azonban a vagyonos befektető nemhogy az ördög, aki bemocskolja vízióját, de maga az angyal, aki segítő kezet nyújt az alapító Messiásnak megváltó álmai eléréséhez. Csakhogy ez a bizonyos vízió egyre hatalmasabbá dagad, így angyalból is egyre több és több kell; a WeWorköt a csúcson 47 milliárd dollárra becsülték, amellyel a világ egyik legértékesebb vállalkozása volt.

A WeCrashed azt mutatja be, hogyan jutott el idáig a cég, s innen hogyan párolgott el soha nem látott gyorsasággal. Közösségi irodák korábban is léteztek már, ahogy kávézók is működtek több száz évvel a Starbucks előtt, az utóbbi úgy válhatott óriássá, hogy közösségi érzést, dizájnt és hangulatot árult, a koffein csak mellékes volt. Hasonlóra jött rá Adam Neumann is, aki egy kibucban felnőve pontosan érezte, hogy semmi másra nem vágynak jobban az emberek, mint mások társaságára és arra, hogy azt érezzék: tartoznak valahova. Miután üzlettársával és barátjával, Miguel McKelvey-vel eladták a hasonló filozófiára épülő Greendesket, belevágtak a WeWorkbe: irodaépületeket béreltek hosszú távra, majd csocsóasztallal, sörcsappal és egyéb hipszterkellékekkel felszerelve rövid távon bérbe adták az irodai munkásoknak. A néhány száz dolláros ingatlan így hamar sokszorosát érte, mivel abban állandóak voltak a céges bulik, csapatépítők és tequilaivó-bajnokságok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.