A buborékban gyantázás helyett orr-garat PCR-mintavétel biztosítaná az egyszerre kínos és borzongató testi poént, csak épp sem a téma, sem a kivitelezés nem ad okot nevetésre. Hiszen a pandémia még mindig aktuális, miközben a film olyan érzést kelt, mintha már rég elszállt volna felette az idő.
A rendező hosszú idő óta először hagyta ott a romantikus műfajt, amelyet a 2010-es években gyakorlatilag egymaga tartott a víz felett, és amelynek úgy vált legismertebb szerzőjévé, ahogy Woody Allen óta talán senki. A 40 éves szűz, majd következő sikere, a Felkoppintva után úgy ünnepelték, mint azt az alkotót, aki a férfiak számára is fogyaszthatóvá tette a műfajt. Kedvenc témái vissza-visszatértek a később producerként vagy íróként jegyzett filmjeiben is: a főhősök a 30-as, 40-es éveik derekán is az elköteleződés és a felnőtté válás kínjaival küszködnek, a romance-nál sokkal fontosabb a bromance, a poénok terén pedig zajlik ugyan a polgárpukkasztás, de a történet végül olyan konzervatív mederben folyik, hogy arra Ronald Reagan és Semjén Zsolt is elégedetten csettintene. Apatow későbbi alkotásaiban már egy komolyabb arcát mutatta, maratoni hosszúságú, életszagú filmeket rendezve a házasság (40 és annyi), vagy épp a stand-up komédia (Ki nevet a végén?) világáról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
