SzSz

Michael Jordanből csak egy van, de létezik egy B opció is, ám ő sajnos nem LeBron James, hanem a Rocky-szériát feltámasztó Michael B. Jordan. Cameója a film legjobb poénja.

Egész karriert épített R. L. Stine amerikai író a gyerekek rémisztgetésére.

„Ez egy zömmel igaz történet, mely hazugságon alapul” – állítja a kezdő felirat.

Luca átlagos vízi szörny, aki családjával a tenger mélyén él, a rejtélyes emberi lényeket pedig csak rémtörténetekből ismeri: vérszomjas, kirekesztő népség, akik ellen a legjobb védekezési mód, ha elbújunk egy szikla alá.

Jeff Lamire Sweet Tooth című képregénye egy olyan világot mutat be, ahol egy rejtélyes, influenzára emlékeztető vírus letarolja a világot.

Ez az a film, amelyet, ha bor lenne, a szupermarketek polcain árulnának, a címkéjén valami olyan felirattal, hogy „üde nyári borzongáshoz”.

Az élet tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem nagyon értünk, de nem is érdekelnek minket annyira, hogy utánajárjunk: miért van tele békeidőben a mozinaptár blőd francia vígjátékokkal? Hogyan tudott a Barátok közt évtizedekig tartani?

„Vissza a természetbe!” – adta ki a jelszót Rousseau a 18. században – majd 1986-os filmjében Peter Weir bemutatta mindennek antitézisét: nem a civilizáció rontotta meg az embert, hanem maga az ember hordozza magában a romlást.

Körülbelül a félidőnél járunk, amikor a Mitchell család két hozzájuk hasonlóan tökkelütött, épp ezért az ő oldalukon álló androiddal a robotapokalipszis elől menekülve bevetik magukat egy plázába.

A zombifilmek királya, George A. Romero négy éve halott, a felé intézett főhajtás Zack Snyder részéről pedig csak úgy lehetne még tiszteletteljesebb, ha a főcímben maga a Mester tűnne fel, amint jellegzetes szemüvegében egy szuperlassításban kitépi valamelyik szerencsétlen gigáját.

Egyikük a vérbe fagyott holttestekbe belefáradt, piszkos múltú, régivágású nyomozó; a másik feltörekvő karrierista, aki legalább olyan jól mutat a címlapokon, mint a sárga rendőrségi szalagokkal elkerített tetthelyeken az állát vakargatva.

Otthonos kertvárosi ház, a feljárón családi autó, a makulátlan zöld gyep körül jelzésértékű, apró kerítéssel; a szomszéd minden reggel ránk köszön, amint kiballagunk az újságért. Ez maga az Amerikai Álom – már ha a szomszédok fehérek, feketékkel pedig maximum a helyi áruházban találkozunk, ahol takarítóként serénykednek.