SzSz

A Barbara Hershey játszotta Judith a nyitójelenetben épp’ a 70. születésnapját ünnepli szerettei körében.

II. Erzsébet találkozása a szarvasbikával – a gyönyör­realizmusban úszó A királynő talán legtöbbet idézett jelenete, ahol az állat több dolgot szimbolizálhat, talán Dianát is.

Az apokalipszis hajnalán járunk, amikor Zack Snyder egy évben kétszer is ócska paneleket ad el nekünk vadonatújként a streamingen.

Bérgyilkosok, titkos ügynökök, vámpírok – az elmúlt évek filmterméséből megtudhattuk, hogy valamennyien rejtett, elit szövetségekbe tömörülve élnek és alkotnak.

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Kemény és kompetitív világ a balett-táncosoké, minden arabeszk mögött évtizednyi lemondás, vasfegyelem és elképesztő önsanyargatás áll – meg persze szex, szerelem és árulás, mert ezek valahogy a filmvásznon kéz a kézben járnak vele.

Ma már egyetlen valamirevaló nem angol nyelvű film sem kerülheti el a hollywoodi remake rémét.

Fiatal pap érkezik az isten háta mögötti zárt közösségbe – ugyanakkor, amikor a börtönből szabadult tékozló fiú hazatér.

Kiközösítés, szerelmi csalódás, egy barát elvesztése – ilyesmiktől rettegünk pubertáskorban.

A zürichi egykori Tűpark igazi, köztévés rémhíradókból ismerős no-go zónákra hajazott: mocsok, szemét és bűnözés volt az úr, a drogosok, prostituáltak és hajléktalanok pedig különösebb szabályozás nélkül éltek a svájci város közepén több mint tíz éven keresztül.

„Amióta csak az eszemet tudom, kuponozó akartam lenni” – képzeljük csak el a Nagymenők nyitányát, de úgy, hogy az ajtót nem egy csomagtartóba rejtett áldozat, hanem a vasárnapi újságból ránk meredő akciós szelvény rúgja be.

A szereptévesztések filmje ez a krimivígjáték. A főszereplő, Márk könyvelő ugyan, de mivel jó a csajozásban és ott lapul a polcán az Atkinson-féle Pszichológia tankönyv, úgy véli, terapeutaként is megállná a helyét.