Film

Dobbs porrá lett

Anthony Hayes: Arany

  • SzSz
  • 2022. április 27.

Kritika

Ember és természet gyilkos (és persze örök) harca zajlik a szemünk előtt, pont úgy, ahogy nemrég Mads Mikkelsen küzdött az Északi-sarkon (Sarkvidék; 2018), vagy kicsit régebben Robert Redford az óceánon (Minden odavan; 2013).

Hozzájuk képest Zac Efron még semmiképpen sem mondható rutinos szenvedőnek, az ő karrierje épp azon a ponton jár, ahol a tinisztárból lett izomfiú lassan elkezdi komolyan venni a színészi mesterséget. Az általa kétségtelen igyekezettel megformált figuráról (Man One) keveset tudunk csakúgy, mint arról a nem túl távoli jövőről, amelyben a film játszódik: mindent mocsok és por lep be, a reménytelenség pedig az utolsó emberséget is kiszárította az életben maradott kevesekből. A valamire való életlehetőség után kajtató hősünkhöz csatlakozik egy másik dörmögő hangú vándor is, ketten vágnak át a sivatagon, amikor kocsijuk bedöglik, ők pedig egy hatalmas aranyrögöt találnak. Ahol pedig az arany, ott a kapzsiság – egészen hasonló volt az üzenete az azonos című, 2016-os Matthew McConaughey-filmnek, a referenciapont itt azonban minden kincskereső mozik alfája és ómegája, a Fred C. Dobbs szerepében Humphrey Bogarttal felálló A Sierra Madre kincse (1948). Míg azonban John Hustonnál a múlt, a jellemek és az életstratégiák csatájából bomlik ki a dráma, itt a hős hamar magára marad: ő felügyeli a kincset, míg partnere elsiet, hogy megfelelő szerszámokat kerítsen a kitermeléshez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.