Tévésorozat

Hess innen, szörny!

Az essexi kígyó

  • SzSz
  • 2022. június 1.

Kritika

London a világ közepe, ahol az orvostudomány – vagy legalábbis annak egy nagyravágyó képviselője – már szívműtéttel és egyéb, korábban elképzelhetetlen csodákkal kísérletezik; igaz, a beavatkozások célja még inkább a hírnév megszerzése, mint a szegény bevándorló munkások életének megmentése.

Az orvosi szike hosszú szenvedést és rabszolgaságot jelentene Cora Seaborne-nak, hiszen képes lenne meggyógyítani erőszakos és bigott férje torokrákját. Még szerencse, hogy a férfi elutasítja a kezelést, így az első jelenetek egyikében kileheli lelkét – egy szörnyeteg hal meg személyében. Egy másik viszont úgy néz ki, több száz év után feléled: a fikciós Aldwinter lakói egy mesebeli kígyótól rettegnek, amely nemcsak a halászokat zaklatja hálóikat elszakítva, de egy bűnös leányt máris magával rántott a pokolba.

A megözvegyült, így szabadságát visszanyert Cora titkos szenvedélye a paleontológia, ezért úgy dönt, fiával és nevelőnőjével, Marthával vidékre utazik, hogy a fosszíliák mellett magát a rémet is szemügyre vegye.

A 19. század végén járunk, ám az angliai Essexet még mindig babonák és hiedelmek kötik béklyóba, meg persze a kígyóként tekergő mocsárrendszere, amely könnyen elnyeli a gyanútlan utazót. Kísértetiesen magányos hajóroncs, odvas tölgyfák, vadregényes partok és morcosan párolgó lápok. Itt játszódik Sarah Perry 2016-os pastiche bestsellere, amely a viktoriánus romantikus regényt elegyíti a gótikus rémtörténetekkel. Míg a könyv elsősorban előbbiben jeleskedik, Anna Symon és Clio Barnard sorozata szinte minden energiáját utóbbira áldozza: az epizódok rendszeresen egy-egy misztikus észleléssel kezdődnek, amelyek egyre nagyobb kétségbeesésbe taszítják a helybelieket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.