Tévésorozat

A régi és az új

Jeen-yuhs – Kanye-trilógia

  • SzSz
  • 2022. március 9.

Kritika

Hetente albumok százai jelennek meg, amióta pedig a hiphop az új rock, úgy néz ki, mintha minden második fiatal a rappelésben keresné a boldogulást – azonban ha Kanye West kiad egy lemezt, az még mindig hatalmas hírrel és még nagyobb eladásokkal jár.

Sőt: úgy néz ki, hogy bármit csinál, az címlapokra kerül, hiszen a világ egyik legismertebb zenészének számít. Ő pedig tesz is arról, hogy az emberek róla beszéljenek: az egyik számában nemes egyszerűséggel Istennek nevezi magát, vagy épp felszalad a színpadra és kiveszi a Grammy-díjat Taylor Swift kezéből, mert szerinte nem neki kellett volna nyernie.

West elképesztő egójával és problémás személyiségével mindenki tisztában van – amíg viszont ontotta magából a slágereket és a remek albumokat, mindenki elfogadta viselkedését, hiszen a zsenik már csak ilyenek… Az elmúlt években azonban lemezei már inkább csak a megjelenés körülményei vagy az azt övező Twitter-vihar miatt számítottak érdekesnek a kritikusok szerint. A balhék tehát csak addig elfogadhatók, amíg kiemelkedő teljesítmény is társul hozzájuk, vagy csak akkor vagyunk hajlandók a teljesítményére figyelni, amíg West át nem lép bizonyos határokat (pl. Trump támogatása, a feketék rabszolgaságának relativizálása, indulása az elnökségért)? Kanye West épp az ilyen kérdések miatt napjaink egyik legizgalmasabb popkulturális jelensége, a Jeen-yuhs pedig soha nem látott közelségbe hozza őt. A szűk fókusz miatt azonban a belterjességet nem sikerült elkerülni: azoknak nyújt igazi élvezetet a sorozat, akik ismerik Kanye West életét és munkásságát is.

A háromrészes, négy és fél órás dokumentumfilm-sorozat egyik fő célja annak bemutatása, hogy a rapper az egykori, csillogó szemű, feltörekvő zseniből hogyan változott kiszámíthatatlan, érzékeny kvázi őrültté, aki az elmúlt heteket például azzal töltötte, hogy hadjáratot indított exe új barátja ellen. A 2014-es Sráckor egyik legnagyobb truvája az volt, hogy 11 évig forgatták – a Kanye-trilógia 20 évig készült. A mögötte álló Coodie 2002-ben döntötte el, hogy műsorvezetői munkáját otthagyva a zenész mellé szegődik, hogy filmet készítsen felemelkedéséről; végül nem csak ezt, de átalakulását is megörökítette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.