Tévésorozat

A régi és az új

Jeen-yuhs – Kanye-trilógia

  • SzSz
  • 2022. március 9.

Kritika

Hetente albumok százai jelennek meg, amióta pedig a hiphop az új rock, úgy néz ki, mintha minden második fiatal a rappelésben keresné a boldogulást – azonban ha Kanye West kiad egy lemezt, az még mindig hatalmas hírrel és még nagyobb eladásokkal jár.

Sőt: úgy néz ki, hogy bármit csinál, az címlapokra kerül, hiszen a világ egyik legismertebb zenészének számít. Ő pedig tesz is arról, hogy az emberek róla beszéljenek: az egyik számában nemes egyszerűséggel Istennek nevezi magát, vagy épp felszalad a színpadra és kiveszi a Grammy-díjat Taylor Swift kezéből, mert szerinte nem neki kellett volna nyernie.

West elképesztő egójával és problémás személyiségével mindenki tisztában van – amíg viszont ontotta magából a slágereket és a remek albumokat, mindenki elfogadta viselkedését, hiszen a zsenik már csak ilyenek… Az elmúlt években azonban lemezei már inkább csak a megjelenés körülményei vagy az azt övező Twitter-vihar miatt számítottak érdekesnek a kritikusok szerint. A balhék tehát csak addig elfogadhatók, amíg kiemelkedő teljesítmény is társul hozzájuk, vagy csak akkor vagyunk hajlandók a teljesítményére figyelni, amíg West át nem lép bizonyos határokat (pl. Trump támogatása, a feketék rabszolgaságának relativizálása, indulása az elnökségért)? Kanye West épp az ilyen kérdések miatt napjaink egyik legizgalmasabb popkulturális jelensége, a Jeen-yuhs pedig soha nem látott közelségbe hozza őt. A szűk fókusz miatt azonban a belterjességet nem sikerült elkerülni: azoknak nyújt igazi élvezetet a sorozat, akik ismerik Kanye West életét és munkásságát is.

A háromrészes, négy és fél órás dokumentumfilm-sorozat egyik fő célja annak bemutatása, hogy a rapper az egykori, csillogó szemű, feltörekvő zseniből hogyan változott kiszámíthatatlan, érzékeny kvázi őrültté, aki az elmúlt heteket például azzal töltötte, hogy hadjáratot indított exe új barátja ellen. A 2014-es Sráckor egyik legnagyobb truvája az volt, hogy 11 évig forgatták – a Kanye-trilógia 20 évig készült. A mögötte álló Coodie 2002-ben döntötte el, hogy műsorvezetői munkáját otthagyva a zenész mellé szegődik, hogy filmet készítsen felemelkedéséről; végül nem csak ezt, de átalakulását is megörökítette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.