Valószínűleg az apokalipszis hajnalán is beleférne az idejébe két film, egy minisorozat, meg egy dokumentumfilm, amelyet már csak a világ pusztulása után mutatna be. Karantén és lezárások ide vagy oda, a Kimi a harmadik mozija az elmúlt két évben – és még arra is volt ideje, hogy producerként elkészítse az Oscar tavalyi, rendhagyó ceremóniáját.
A vírus kitörésekor mindenki Soderbergh 2011-es Fertőzésére mutogatott mint profetikus mozira. A Kimivel már deklaráltan az volt a célja, hogy még a járvány tombolása alatt megálmodja, milyen lesz a poszt-Covid-világ: mindannyian otthonról, pizsamában dolgozunk, Zoomon tartjuk a kapcsolatot, és mindent házhoz rendelünk. Ha mégis kénytelenek vagyunk kimerészkedni a zord külvilágba, maszkot húzunk, s mindentől és mindenkitől tartjuk a távolságot. Így tesz hősünk, Angela is, aki az agorafóbiája miatt lett lakása rabja. Techdolgozóként a legújabb intelligens hangvezérelt eszköz, a Kimi fejlesztésén dolgozik, amikor viszont a felvételeket elemezve egy gyilkosság nyomaira bukkan, kénytelen leküzdeni félelmét, és a dolog után járni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
