Visszhang: film

Kilakoltatás

  • SzSz
  • 2022. március 23.

Visszhang

A végrehajtás soha nem volt egy közönségdíjas szakma, a Schadl–Völner-botrány óta pedig azt is tudjuk, a mismásolás a legfelsőbb szinteken is meglehetősen szánalmas mutyik formájában zajlik.

Budai Richárd, a Kilakoltatás főhőse azonban nem folyik bele komolyabb vesztegetésekbe, pláne nem fuvaroz „egy hármast, meg valami normálisabb piát”. Ő a rend és fegyelem embere, aki semmi mást nem akar, csak elvégezni a rá bízott feladatot: pár órán belül kipaterolni külvárosi lakásából Ilonát, a szegény nénit, aki nem törlesztette bankhitelét. Ez Richárd első napja terepen, eddig csak adminisztrációs munkát végzett. Azért is buzog benne a bizonyítási vágy, mert apja – a korábbi nagy hatalmú végrehajtó – cégénél dolgozik, aki még mindig nem bízik eléggé a fiacskájában.

Első játékfilmjének meglehetősen egyszerű sztoriját Fazekas Máté Bence hősei kusza kapcsolati hálóján keresztül igyekszik tanmesévé emelni. Richárd szeretne ugyan emberséges lenni, de nemcsak az atyai nyomásnak kell megfelelnie, hanem egy másik ismerősének tett ígéretének is: a kilakoltatás még be sem fejeződött, de egy fiatal pár máris tűkön ül, hogy átvehessék Ilona lakását. A műveletet számtalan dolog hátráltatja: a néni egy falkányi hamis kutyával veszi körül magát, a kerítésnél egy csapat aktivista tüntet „Lakhatást, nem zaklatást!” ordibálva, s az sem zavarja őket, hogy nem csak a rendőrök, de Ilona is a távozásukat követeli. Egyikük ráadásul nem más, mint Richárd testvére, aki így lázad túlkontrolláló családja ellen. Ahogy a kilakoltatás aktusa egyre tovább húzódik, úgy ismerjük meg a szegény néni háttértörténetét, és derül fény szépen lassan mindenkinek a mindenféle motivációjára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.