Film

Elhatározás kérdése

George Clooney: Iskola a pult mentén

  • SzSz
  • 2022. február 9.

Kritika

A felnőtté váláshoz lelket próbáló, rázós út vezet – ugyanez igaz az életközepi karrierváltásra is. Az Iskola a pult mentén látszólag az előbbiről szól, ám minden jel arra mutat, hogy a Long Islanden cseperedő, írói álmokat dédelgető kisfiú története csak az apropót szolgáltatja utóbbihoz.

George Clooney-nak ez már a hetedik játékfilmrendezése, valódi sikert és Oscar-jelöléseket azonban csak második próbálkozása, az újságírói morálnak füstös, fekete-fehér képekben emléket állító Jó estét, jó szerencsét! hozott számára. Az azóta készült filmekből az alkotói kézjegy ugyanúgy hiányzik, mint a meggyőződés, hogy valóban szükség volt rájuk. A 2002-ben, 41 évesen rendezőnek álló Clooney azonban továbbra sem adja fel – sőt mostanában még a színészi ambícióiból is lejjebb adott ennek kedvéért. Az Iskola a pult mentén azonban a Műkincsvadászokhoz vagy Az éjféli égbolthoz hasonlóan maximum azért emlékezetes, mert egy Oscar-díjas színész, Hollywood egyik legnagyobb sztárja áll mögötte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.