Minden hangszer tökéletlen. A mesteri előadóművészt éppen az teszi, hogy instrumentuma hiányosságai ellenére képes uralni a zenei folyamatokat. Minden hangszernek megvan a maga alapvető megszólaltatási módja, karaktere, miközben fontos elvárás az, hogy a muzsikus saját hangszerének jellegétől függetlenül a zenei kifejezés teljes skáláját tudja produkálni.
Egy komolyzenész körökben cirkuláló vicc szerint ennyit is elég tudni ahhoz, hogy valaki karmester legyen. A képzeletbeli szoba alaprajza szerint a levegőben elhelyezett ütések adják egy négynegyedes taktus jelzésére szolgáló irányokat: le (padló), balra (ablak), jobbra (ajtó), fel (plafon).
Amint Luke Skywalker, Han Solo és Chewbacca mögött bezáródik az automata ajtó, az ünnepélyes bevezető zene hirtelen elhallgat.
A három név három nagyon különböző zeneszerzőt takar, igaz, nevük ugyanonnan ered. A legrövidebb változat a német „szőni”, azaz „weben” igéből jön, amely angolosított formában Webber, esetleg Weaver lett – magyarul: takács.
Tanulmányok is bizonyítják, hogy a karácsonyi zenék stresszt okoznak. De mi is velük a probléma, és egyáltalán: milyen dalokról van szó?
Nemcsak Lajos, mindenki odajár. A Kínai Népköztársaság a világ egyik legaktívabb klasszikus zenei piaca. Node! Kinek is kell Beethoven Kínában, és miért?
Egy híján húszéves a 21. századi magyar filmek talán legmuzikálisabbika, a Pálfi György írta és rendezte, 78 perces Hukkle. Az igazság az, ha 13, 29 vagy 37 éves lenne, akkor is írnék róla.
Van. Vagyis, hát… A „zenei Nobel-díjnak” is nevezett Polar Music Prize-t Stig „Stikkan” Anderson dalszerző, az ABBA együttes egykori producere alapította 1989-ben.
Zenéről szóló idézeteket olvasgatni könnyed kora őszi szórakozásnak sem utolsó. Néhány óra online keresgélés után úgy pattognak a fejemben a mondatok, mint apró, fehér pingponglabdák.
Van ilyen szó? Most már van. Ízlelgetem. Karmestertelenül. Tá-tá-tá-ti-ti-tá. Szép, muzikális szó. Tá, ti-ti-tá-tá tá.
