A mi csill szinglink legfeljebb akkor izgul, amikor az általa választott egyetemi szakhoz szükséges bejutási pontszámokat nézi meg a felvi honlapon. Ha pedig felvették, az örömhírt mobiltelefonján adja szülei tudtára, akik már az első dzsinglire rögtön felkapják a készüléket.
Se szeri, se száma a játékos hangzású, angolból fordított-ferdített, közhasználatban forgó kifejezéseknek. A szándékosan vagy véletlenül hangutánzó, kicsinyítő képző érzetét keltő végződésű – így automatikusan „fiatalos”, avagy cseppet infantilis – szavak népszerűsége töretlennek tűnik. Ennek bizonyítéka az is, hogy az Oktatási Hivatal munkatársai trendinek érezték a felvi.hu elnevezést. Nagy naivitásomban azt hittem, én is hozzájárulhatok fenti szavak sorához, amikor a magyarul még mindig csengőhangnak – vagy a hosszú szótól megriadva inkább sehogyan sem – nevezett mobiltelefon-csörgést, a jingle-t ledzsinglizem. Az internet korában persze csak lemaradni lehet. Az fmc.hu-n, azaz a Fehérvár Médiacentrum oldalán található marketingblog idén áprilisi írásában már ott van a dzsingli szó.
Az angol jingle kifejezés magyarra fordítva: csilingel, csilingelés, legyen szó csengettyűkről vagy egymáshoz ütődő borosüvegekről. Átvitt értelemben a dzsingli olyan rövid szlogen, rím vagy dallam, amelyre egyszerű emlékezni, és amely ezen tulajdonságának köszönhetően jól használható reklámcélokra. A zenei jingle – mobiltelefon csengőhangja, tévésorozat főcímzenéjének vezérmotívuma vagy a MÁV idén 50 éves vasútforgalmi hívójele – esetében tehát egy kifejezetten earwormnak (direkt fordításban erre a meglehetősen horrorisztikus fülféreg vagy fülkukac jön ki), azaz fülbemászó dallamnak szánt minikompozícióról van szó.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
