Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Miért unalmas a klasszikus zene?

Egotrip

Miért nem kedveli a legtöbb ember a klasszikus zenét? Mi a legunalmasabb klasszikus zene? Miért van kihalófélben a klasszikus zene? Miért olyan szomorú a klasszikus zene? „Mások ezeket a kérdéseket is felteszik” – állítja barátunk, a Google akkor, ha a címben feltett mondatra keresünk rá.

Kicsit émelygek és röhögnöm kell. Így érezheti magát egy orvos, amikor az online elérhető „öndiagnózist segítő” információkat olvassa. Ám ha már idáig merészkedtem, lássuk, meddig jutok. Figyelembe véve az online kereséssel eltöltött időt, és a kapott eredmény kielemzésére, megértésére irányuló „gondosságot” – a Contentsquare analitikai platform 2021-es, globálisan 20 milliárd felhasználói munkamenetet vizsgáló jelentése szerint az egy oldalon eltöltött idő átlagosan 54 másodperc –, elég lesz csak az angol nyelvű Google-találatok első oldalán további kattintgatás nélkül felugró mondatokat olvasgatni.

Miért nem kedveli a legtöbb ember a klasszikus zenét? „A klasszikus zene száraz, agyas, és mindenféle zsigeri vagy érzelmi vonzerőnek híján van. A darabok gyakran túl hosszúak. A zene ritmikailag gyenge, szinte teljesen lüktetés nélküli, és a tempók sokszor temetésiek. A dallamok unalmasak – gyakran nincs is dallam, csak komplikáltan hangzó dolgok követik egymást.”

A következő kérdésre a keresőprogram által kiválasztott weblap (elsőre nem látom, melyik, de nem is érdekes) egy listával válaszol, megjelölve adott „legunalmasabb” zeneművet, és azt is, ki és melyik médiumon volt az ítész. Purcell: Dido és Aeneas (Fiona Maddocks, The Observer), Wagner: Trisztán és Izolda (Michael White, The Daily Telegraph), Vivaldi: Gloria (Richard Morrison, The Times), Bruckner: Szimfónia (Jessica Duchen, The Independent – hogy hányas számú szimfóniája, az már nem látszik az idézett sorban), Puccini: Pillangó kisasszony (Hilary Finch, The Times).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.