Kicsit émelygek és röhögnöm kell. Így érezheti magát egy orvos, amikor az online elérhető „öndiagnózist segítő” információkat olvassa. Ám ha már idáig merészkedtem, lássuk, meddig jutok. Figyelembe véve az online kereséssel eltöltött időt, és a kapott eredmény kielemzésére, megértésére irányuló „gondosságot” – a Contentsquare analitikai platform 2021-es, globálisan 20 milliárd felhasználói munkamenetet vizsgáló jelentése szerint az egy oldalon eltöltött idő átlagosan 54 másodperc –, elég lesz csak az angol nyelvű Google-találatok első oldalán további kattintgatás nélkül felugró mondatokat olvasgatni.
Miért nem kedveli a legtöbb ember a klasszikus zenét? „A klasszikus zene száraz, agyas, és mindenféle zsigeri vagy érzelmi vonzerőnek híján van. A darabok gyakran túl hosszúak. A zene ritmikailag gyenge, szinte teljesen lüktetés nélküli, és a tempók sokszor temetésiek. A dallamok unalmasak – gyakran nincs is dallam, csak komplikáltan hangzó dolgok követik egymást.”
A következő kérdésre a keresőprogram által kiválasztott weblap (elsőre nem látom, melyik, de nem is érdekes) egy listával válaszol, megjelölve adott „legunalmasabb” zeneművet, és azt is, ki és melyik médiumon volt az ítész. Purcell: Dido és Aeneas (Fiona Maddocks, The Observer), Wagner: Trisztán és Izolda (Michael White, The Daily Telegraph), Vivaldi: Gloria (Richard Morrison, The Times), Bruckner: Szimfónia (Jessica Duchen, The Independent – hogy hányas számú szimfóniája, az már nem látszik az idézett sorban), Puccini: Pillangó kisasszony (Hilary Finch, The Times).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
