Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Miért unalmas a klasszikus zene?

Egotrip

Miért nem kedveli a legtöbb ember a klasszikus zenét? Mi a legunalmasabb klasszikus zene? Miért van kihalófélben a klasszikus zene? Miért olyan szomorú a klasszikus zene? „Mások ezeket a kérdéseket is felteszik” – állítja barátunk, a Google akkor, ha a címben feltett mondatra keresünk rá.

Kicsit émelygek és röhögnöm kell. Így érezheti magát egy orvos, amikor az online elérhető „öndiagnózist segítő” információkat olvassa. Ám ha már idáig merészkedtem, lássuk, meddig jutok. Figyelembe véve az online kereséssel eltöltött időt, és a kapott eredmény kielemzésére, megértésére irányuló „gondosságot” – a Contentsquare analitikai platform 2021-es, globálisan 20 milliárd felhasználói munkamenetet vizsgáló jelentése szerint az egy oldalon eltöltött idő átlagosan 54 másodperc –, elég lesz csak az angol nyelvű Google-találatok első oldalán további kattintgatás nélkül felugró mondatokat olvasgatni.

Miért nem kedveli a legtöbb ember a klasszikus zenét? „A klasszikus zene száraz, agyas, és mindenféle zsigeri vagy érzelmi vonzerőnek híján van. A darabok gyakran túl hosszúak. A zene ritmikailag gyenge, szinte teljesen lüktetés nélküli, és a tempók sokszor temetésiek. A dallamok unalmasak – gyakran nincs is dallam, csak komplikáltan hangzó dolgok követik egymást.”

A következő kérdésre a keresőprogram által kiválasztott weblap (elsőre nem látom, melyik, de nem is érdekes) egy listával válaszol, megjelölve adott „legunalmasabb” zeneművet, és azt is, ki és melyik médiumon volt az ítész. Purcell: Dido és Aeneas (Fiona Maddocks, The Observer), Wagner: Trisztán és Izolda (Michael White, The Daily Telegraph), Vivaldi: Gloria (Richard Morrison, The Times), Bruckner: Szimfónia (Jessica Duchen, The Independent – hogy hányas számú szimfóniája, az már nem látszik az idézett sorban), Puccini: Pillangó kisasszony (Hilary Finch, The Times).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."