Vajda Gergely: Zene hetilapra

Mínusz John Williams

Egotrip

Amint Luke Skywalker, Han Solo és Chewbacca mögött bezáródik az automata ajtó, az ünnepélyes bevezető zene hirtelen elhallgat.

Néma csönd van, csak a külön sávra rögzített „természetes zajok” hallatszanak: a három alak lépései, a díszsorfalból egy halk köhögés, majd a szőrmók Chewbacca váratlan és groteszk, rekedt rikoltása. Leia hercegnő a hősök nyakába akasztja a medálokat. A teljes csendben minden mosoly, kacsintás, gesztus bugyu­tának tűnik.

Star Wars Minus Williams címen található a YouTube-on egy klip, amely John Williams Oscar-díjas zenéje nélkül mutatja A csillagok háborúja saga 4. részének (ez a sorozatból elsőként leforgatott 1977-es rész, de a hírhedt sorrendmizériába most ne menjünk bele), az Egy új remény címűnek a Trónterem-jelenetét. A valamivel több, mint 2 perces részlet végén az eredeti zene hirtelen visszatér, amitől az ember vállából kiáll a görcs, értetlen viszolygást jelző arckifejezése pedig kisimul. Visszaáll az univerzum rendje, legalább is George Lucas univerzumáé. Ebben a fantáziavilágban csak akkor van minden a helyén, ha Williams hangjai is a helyükön vannak. A klip végi felirat azt ígéri, még több ilyen, muzsika nélküli jelenet készül a 4. részből, és ha feliratkozunk a csatornára, akkor az 1., a 2. és a 3. epizód zenétlen részleteit is élvezhetjük majd. Nagyon valószínű, hogy ezek a Star Wars-mémek a hang teljes eltávolításával, majd a zajok újrafelvételével készülnek. A fenti jelenetet másodszor hallgatva feltűnik ugyanis, hogy annak a bizonyos köhögésnek egy hangosra sikeredett szellentés eltakarása lenne a célja, mely „poént” biztosan nem az eredeti filmkészítők rejtették el a zene takarásában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.