Vajda Gergely: Zene hetilapra

Mínusz John Williams

Egotrip

Amint Luke Skywalker, Han Solo és Chewbacca mögött bezáródik az automata ajtó, az ünnepélyes bevezető zene hirtelen elhallgat.

Néma csönd van, csak a külön sávra rögzített „természetes zajok” hallatszanak: a három alak lépései, a díszsorfalból egy halk köhögés, majd a szőrmók Chewbacca váratlan és groteszk, rekedt rikoltása. Leia hercegnő a hősök nyakába akasztja a medálokat. A teljes csendben minden mosoly, kacsintás, gesztus bugyu­tának tűnik.

Star Wars Minus Williams címen található a YouTube-on egy klip, amely John Williams Oscar-díjas zenéje nélkül mutatja A csillagok háborúja saga 4. részének (ez a sorozatból elsőként leforgatott 1977-es rész, de a hírhedt sorrendmizériába most ne menjünk bele), az Egy új remény címűnek a Trónterem-jelenetét. A valamivel több, mint 2 perces részlet végén az eredeti zene hirtelen visszatér, amitől az ember vállából kiáll a görcs, értetlen viszolygást jelző arckifejezése pedig kisimul. Visszaáll az univerzum rendje, legalább is George Lucas univerzumáé. Ebben a fantáziavilágban csak akkor van minden a helyén, ha Williams hangjai is a helyükön vannak. A klip végi felirat azt ígéri, még több ilyen, muzsika nélküli jelenet készül a 4. részből, és ha feliratkozunk a csatornára, akkor az 1., a 2. és a 3. epizód zenétlen részleteit is élvezhetjük majd. Nagyon valószínű, hogy ezek a Star Wars-mémek a hang teljes eltávolításával, majd a zajok újrafelvételével készülnek. A fenti jelenetet másodszor hallgatva feltűnik ugyanis, hogy annak a bizonyos köhögésnek egy hangosra sikeredett szellentés eltakarása lenne a célja, mely „poént” biztosan nem az eredeti filmkészítők rejtették el a zene takarásában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.