Vajda Gergely: Zene hetilapra

Mínusz John Williams

Egotrip

Amint Luke Skywalker, Han Solo és Chewbacca mögött bezáródik az automata ajtó, az ünnepélyes bevezető zene hirtelen elhallgat.

Néma csönd van, csak a külön sávra rögzített „természetes zajok” hallatszanak: a három alak lépései, a díszsorfalból egy halk köhögés, majd a szőrmók Chewbacca váratlan és groteszk, rekedt rikoltása. Leia hercegnő a hősök nyakába akasztja a medálokat. A teljes csendben minden mosoly, kacsintás, gesztus bugyu­tának tűnik.

Star Wars Minus Williams címen található a YouTube-on egy klip, amely John Williams Oscar-díjas zenéje nélkül mutatja A csillagok háborúja saga 4. részének (ez a sorozatból elsőként leforgatott 1977-es rész, de a hírhedt sorrendmizériába most ne menjünk bele), az Egy új remény címűnek a Trónterem-jelenetét. A valamivel több, mint 2 perces részlet végén az eredeti zene hirtelen visszatér, amitől az ember vállából kiáll a görcs, értetlen viszolygást jelző arckifejezése pedig kisimul. Visszaáll az univerzum rendje, legalább is George Lucas univerzumáé. Ebben a fantáziavilágban csak akkor van minden a helyén, ha Williams hangjai is a helyükön vannak. A klip végi felirat azt ígéri, még több ilyen, muzsika nélküli jelenet készül a 4. részből, és ha feliratkozunk a csatornára, akkor az 1., a 2. és a 3. epizód zenétlen részleteit is élvezhetjük majd. Nagyon valószínű, hogy ezek a Star Wars-mémek a hang teljes eltávolításával, majd a zajok újrafelvételével készülnek. A fenti jelenetet másodszor hallgatva feltűnik ugyanis, hogy annak a bizonyos köhögésnek egy hangosra sikeredett szellentés eltakarása lenne a célja, mely „poént” biztosan nem az eredeti filmkészítők rejtették el a zene takarásában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.