Taktusnak vagy ütemnek nevezzük a zene lüktetése szerint csoportokba rendezett hanghosszúságok lejegyzésére szolgáló egységet, amelyet ütemvonal választ el az előtte és az utána álló egységtől. Egy induló legtöbbször négy negyedben (4/4) van, mivel két lábbal – bal-jobb, bal-jobb – páros lüktetésre lehet egyenletesen menetelni. További páros, azaz masírozásra alkalmas lüktetés a két negyed (2/4) vagy a hat nyolcad (6/8), utóbbiban hat lüktetési alapegység rendeződik két csoportba, azaz az elsőre és a negyedikre esik egy-egy hangsúly. Masírozásra fordítva: ba-a-al, jo-o-obb; ba-a-al, jo-o-obb. Természetesen nem csak negyedet, vagy a negyed időtartamának felét kitevő nyolcad értéket (egy 4/4-es ütemben 4 darab negyed vagy 8 darab nyolcad fér el) lehet alapul venni. Létezik például hat tizenhatodos (6/16) vagy nyolc harminckettedes (8/32) ütem is, avagy 2/2-es (benne kétszer nyolc nyolcaddal avagy kétszer négy negyeddel), illetve 3/1-es (három darab 4/4-es csoport) egység is. A nagyon nagy és nagyon kicsi egységekben lejegyzett zenék többségét vagy a régebbi (korai barokk vagy pre-barokk), vagy az újabb (a 20. századi modernnel, és azt megelőlegező késő romantika speciális eseteivel kezdődő) darabok között találjuk. Maradva a leggyakrabban használt negyedes és nyolcados notációnál, vizsgáljuk meg, mi történik akkor, ha hatnyolcadnyi zenére nem menetelni, hanem keringőzni szeretnénk. Bal-jobb-jobb; bal-jobb-jobb – 1-2-3, 1-2-3 – és máris kész a tánc, azaz kétszer három nyolcad, avagy háromszor két nyolcad – e-gyet, ket-tőt, hár-mat – utóbbi a híres-neves három negyed (3/4), a páratlan lüktetés leggyakrabban használt lejegyzése, amelyben Johann Strauss papa (1804–1849) és Johann Strauss fiú (1825–1899) életművének kétharmada íródott. (A polka páros tánc, és abból is produkáltak eleget.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
