egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

Lopott nevek

„Berlioz agyában valaki kétségbeesetten felüvöltött: »Csak nem?!…« Még egyszer és utoljára felvillant a hold, de már darabokra törve, és azután elsötétült a világ. A villamos átgázolt Berliozon, és a Pátriárka fasor kerítésrácsának tövébe, a kövezett lejtőre sötét, kerek tárgyat dobott ki. A sötét tárgy legurult a lejtőn, és az úttest kövezetén pattogni kezdett. Berlioz levágott feje volt.”

Így végződik kamaszkorom egyik meghatározó olvasmányának, Bulgakov A Mester és Margaritájának harmadik fejezete. A Szőllősy Klára magyarításában olvasható kultkönyv mondatai nemcsak a papírról, hanem a Somogyi István alapította Arvisura Színházi Társulás 1984-ben bemutatott azonos című, hasonlóan kultikus előadásának színpadáról is megragadtak a fejemben. Fiatal zenészként szerencsém volt elcsípni a Somogyi rendezte A Mester és Margarita hosszú sorozatának utolsó éveit, amikor Rozmán Lajos klarinétos kollégámmal felváltva muzsikálhattuk – kotta nélkül, a földön ülve – Éliás Ádám zenéjét, és lehettünk részesei a tagok által szeretetteljesen csak Arvi-Sítúra néven emlegetett közösségnek. Ott és akkor indult el a később több évig csúcsra járatott Forrás Kamarazenei Műhely tevékenysége is. A Horgas Eszter fuvolaművész kezdeményezésére alapított műhelyben olyan művészekkel volt alkalmam kamarazenét játszani, mint a ma már Kossuth-díjas zongoraművész, Várjon Dénes, vagy Varga Tamás, a Bécsi Filharmonikusok gordonkaművész szólistája.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”