egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

Lopott nevek

„Berlioz agyában valaki kétségbeesetten felüvöltött: »Csak nem?!…« Még egyszer és utoljára felvillant a hold, de már darabokra törve, és azután elsötétült a világ. A villamos átgázolt Berliozon, és a Pátriárka fasor kerítésrácsának tövébe, a kövezett lejtőre sötét, kerek tárgyat dobott ki. A sötét tárgy legurult a lejtőn, és az úttest kövezetén pattogni kezdett. Berlioz levágott feje volt.”

Így végződik kamaszkorom egyik meghatározó olvasmányának, Bulgakov A Mester és Margaritájának harmadik fejezete. A Szőllősy Klára magyarításában olvasható kultkönyv mondatai nemcsak a papírról, hanem a Somogyi István alapította Arvisura Színházi Társulás 1984-ben bemutatott azonos című, hasonlóan kultikus előadásának színpadáról is megragadtak a fejemben. Fiatal zenészként szerencsém volt elcsípni a Somogyi rendezte A Mester és Margarita hosszú sorozatának utolsó éveit, amikor Rozmán Lajos klarinétos kollégámmal felváltva muzsikálhattuk – kotta nélkül, a földön ülve – Éliás Ádám zenéjét, és lehettünk részesei a tagok által szeretetteljesen csak Arvi-Sítúra néven emlegetett közösségnek. Ott és akkor indult el a később több évig csúcsra járatott Forrás Kamarazenei Műhely tevékenysége is. A Horgas Eszter fuvolaművész kezdeményezésére alapított műhelyben olyan művészekkel volt alkalmam kamarazenét játszani, mint a ma már Kossuth-díjas zongoraművész, Várjon Dénes, vagy Varga Tamás, a Bécsi Filharmonikusok gordonkaművész szólistája.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.