Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

Menekültzenekar

A háború, pardon, a különleges katonai művelet megkezdése óta zakatol a művészetdiplomácia. Orosz énekesek, hangszeres szólisták és karmesterek koncertszerződéseinek visszamondásától az állásból való elbocsátásig sok minden, és nagyon gyorsan történik 2022 februárja óta. Világhírű színpadokon világhírű művészek öltöznek kékbe és sárgába, hogy ezzel is szolidaritásukat fejezzék ki Ukrajna népével. Volodimir Zelenszkij elnök nem csak a valódi, de a jelképes frontokon is teljes ellentámadást vezényel, és minden lehetséges alkalmat kihasznál arra, hogy az Oroszország elleni „információs, diplomáciai és kulturális nyomásgyakorlásra” bírja mindazokat, akiktől támogatást remélhet.

„Egyszerűen úgy éreztem, tennem kell valamit” – nyilatkozta az ukrán felmenőkkel is büszkélkedő, 55 éves Keri-Lynn Wilson kanadai karmester, aki a maga különleges művészeti művelete részeként életre hívta az Ukrán Szabadság Zenekarát (Ukrainian Freedom Orchestra), hogy azt ez év júliusában és augusztusában 13 állomásos turnén maga vezényelje. Minden rosszmájúság nélkül bizton állítható, hogy Wilson gyorsreagálású zenediplomáciai hadjáratának sikeréhez a politikai aktualitáson túl férje, Peter Gelb, a New York-i Metropolitan Opera vezérigazgatójának kapcsolati tőkéje is hozzájárult. A nyári koncertsorozat állomásai között találhattuk a mindig populáris londoni Proms vagy a híres Edinburgh International fesztiválokat, az Egyesült Államok fővárosában a Kennedy Centert, a New York-i Lincoln Centerhez tartozó Damrosch Parkot, valamint Berlin, München és Amszterdam koncerttermeit. Az Ukrán Szabadság Zenekarának tagsága az anyaországból érkező, illetve az onnan elmenekült vagy menekülőben lévő, valamint Európa különböző zenei együtteseiben tevékenykedő, magukat ukrán származásúnak valló muzsikusokból állt össze. A műsor közkedvelt alapművek – Beethoven-koncertária, Brahms-szimfónia, Chopin-zongoraverseny – mellett a legismertebb élő ukrán zeneszerző, Valentin Szilvesztrov VII. szimfóniáját is felvonultatta. A nyugati világ sajtójának szalagcímei biztonsággal jelezték a kezdeményezésre irányuló általános figyelmet: „Az Ukrán Szabadság Zenekara: a zenénk a mi fegyverünk” (The New York Times), „Becsatornázni a dühünket: az Ukrán Szabadság Zenekara a Proms-ra megy” (The Guardian), Egy ellenszegülő ukrán zenekar művészei remélik, Putyin meghallja őket (The Washington Post). Végül ismét a The New York Times lapjairól, ezúttal már az egyik hangversenyről megjelent kritika alcíme: „Könnyek és örömujjongás az új nemzeti együttesnek”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.