Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

Menekültzenekar

A háború, pardon, a különleges katonai művelet megkezdése óta zakatol a művészetdiplomácia. Orosz énekesek, hangszeres szólisták és karmesterek koncertszerződéseinek visszamondásától az állásból való elbocsátásig sok minden, és nagyon gyorsan történik 2022 februárja óta. Világhírű színpadokon világhírű művészek öltöznek kékbe és sárgába, hogy ezzel is szolidaritásukat fejezzék ki Ukrajna népével. Volodimir Zelenszkij elnök nem csak a valódi, de a jelképes frontokon is teljes ellentámadást vezényel, és minden lehetséges alkalmat kihasznál arra, hogy az Oroszország elleni „információs, diplomáciai és kulturális nyomásgyakorlásra” bírja mindazokat, akiktől támogatást remélhet.

„Egyszerűen úgy éreztem, tennem kell valamit” – nyilatkozta az ukrán felmenőkkel is büszkélkedő, 55 éves Keri-Lynn Wilson kanadai karmester, aki a maga különleges művészeti művelete részeként életre hívta az Ukrán Szabadság Zenekarát (Ukrainian Freedom Orchestra), hogy azt ez év júliusában és augusztusában 13 állomásos turnén maga vezényelje. Minden rosszmájúság nélkül bizton állítható, hogy Wilson gyorsreagálású zenediplomáciai hadjáratának sikeréhez a politikai aktualitáson túl férje, Peter Gelb, a New York-i Metropolitan Opera vezérigazgatójának kapcsolati tőkéje is hozzájárult. A nyári koncertsorozat állomásai között találhattuk a mindig populáris londoni Proms vagy a híres Edinburgh International fesztiválokat, az Egyesült Államok fővárosában a Kennedy Centert, a New York-i Lincoln Centerhez tartozó Damrosch Parkot, valamint Berlin, München és Amszterdam koncerttermeit. Az Ukrán Szabadság Zenekarának tagsága az anyaországból érkező, illetve az onnan elmenekült vagy menekülőben lévő, valamint Európa különböző zenei együtteseiben tevékenykedő, magukat ukrán származásúnak valló muzsikusokból állt össze. A műsor közkedvelt alapművek – Beethoven-koncertária, Brahms-szimfónia, Chopin-zongoraverseny – mellett a legismertebb élő ukrán zeneszerző, Valentin Szilvesztrov VII. szimfóniáját is felvonultatta. A nyugati világ sajtójának szalagcímei biztonsággal jelezték a kezdeményezésre irányuló általános figyelmet: „Az Ukrán Szabadság Zenekara: a zenénk a mi fegyverünk” (The New York Times), „Becsatornázni a dühünket: az Ukrán Szabadság Zenekara a Proms-ra megy” (The Guardian), Egy ellenszegülő ukrán zenekar művészei remélik, Putyin meghallja őket (The Washington Post). Végül ismét a The New York Times lapjairól, ezúttal már az egyik hangversenyről megjelent kritika alcíme: „Könnyek és örömujjongás az új nemzeti együttesnek”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.