Vajda Gergely

Karácsony háború után

Arthur Honegger, a remény zeneszerzője

Zene

Rapszódia, tánc, három ellenpont, három szonatina, hat szonáta, három vonósnégyes a kamaraművek között, szimfóniák és szvitek zenekarra, versenyművek különböző szólóhangszerekre. Műfajokat, kompozíciós technikákat jelölő címek, amelyek bármely nyugati kultúrkörben alkotó zeneszerző műlistáján előfordulhatnak.

A szimfonikus költemények sorában visszafelé haladva sem találunk elsőre semmi különöset: Mouvement symphonique, No.3. Ezt, a hármas számot viselő, 1933-ban keletkezett szimfonikus tételt volt szerencsém vezényelni, és mondhatom, remek darab, semmivel sem kevésbé érdekes, mint az azt megelőző kettő. A másodiknak azonban címe is van: Rugby (1928), ahogy az 1923-as elsőnek is: Pacific 231. Ez utóbbi „gőzmozdony-megzenésítés” Arthur Honegger (1892–1955) svájci komponista legismertebb és leghírhedtebb darabja.

Mozgás és hangszín

„Mindig is szenvedélyesen szerettem a lokomotívokat. Az én számomra ők élőlények, és úgy szeretem őket, ahogy mások nőket vagy lovakat szeretnek” – szól a mondás a zeneszerzőtől, amelyet gyakran idéznek, igaz, általában az utolsó rész nélkül. A gépek és a mozgás iránti esztétikai vonzalom alighanem Honegger esetében is a 20. század elején Olaszországban született, hamar lefutó, ám erős hatású futurizmus irányzatának öröksége volt. E kapcsolatra példaképpen elég, ha a mozgalom atyja, a később fasiszta politikusként is aktív Filippo Tommaso Marinetti futurista alapversének címét említjük: Óda a verseny-automobilhoz. Honegger első szimfonikus tétele (amelyre 1949-ben egy díjnyertes filmetűd is készült, benne sok közelivel a forgó kerekekről és dugattyúkról) úgy „mesél” egy gyorsuló, majd lassuló gőzmozdonyról, hogy a zenei alaptempó megtartása mellett a ritmusképletek fokozatos gyorsításával és lassításával létrejövő hangzó illúzióval kísérletezik, azaz alapvetően egy abszolút zenei jelenséget állít fókuszba. Egytételes szimfonikus költeményeiben a komponista alkotói szándéka olyannyira nem a költői címek illusztrációjára irányul, hogy például a Rugbyben – amelyben az egymásra kopírozott különböző karakterű és sebességű témák sportcsapatokhoz hasonlóan „küzdenek” egymással – nem is alkalmaz a hangfestésre leginkább megfelelő ütőhangszereket. Visszakanyarodva a harmadik Mouvement Symphonique-hoz: itt is a szimfonikus zenekarból kicsiholható mozgás és hangszín lehetőségei állnak a „vizsgálódás” középpontjában, csak éppen bármiféle hangzatos és emlékezetes cím nélkül. Általános zenefogyasztási szokásainkra jellemző, hogy az ilyen, címében zenén kívüli asszociációt fel nem ajánló, ha úgy tetszik, „sztori nélküli”, magát az abszolút zene történetében elhelyező mű kvalitásaitól függetlenül hátrányba kerül elhíresült párdarabjaival szemben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.