Sallai László

A soknemzetiségű zenekar története 21. századi tündérmese.

Amikor a számomra addig ismeretlen zenekar 2019-ben vademberek módjára megszállta a Bánkitó Fesztivál cirkuszi sátrának színpadát, legalább negyedórán keresztül elhitették velem, hogy ők a legjobbak a világon.

A mű nagyjából azt igyekszik felvázolni, hogy milyen környezeti hatások, s milyen emberek kellettek ahhoz, hogy kialakuljon a napjaink politikai és társadalmi tehetetlensége: egyfajta posztmodern bestiárium. (A címet a szerző Erich von Stroheim 1924-es, Gyilkos arany című filmjétől kölcsönözte – ezért már nyilván nem reklamál senki.)

Az Oasis 2009-es feloszlása után Liam Gallagher alapított egy nem túl hosszú életű zenekart, a sok vizet nem zavaró Beady Eye-t, majd váratlannak nem nevezhető fordulattal szólókarrierbe kezdett.

Az idei az első igazi fesztiválszezon 2019 nyara óta. Tavaly akadtak kisebb események ugyan, de a külföldi előadók többsége ebben a bizonytalanságban nem merte megkockázatni a turnézást. Az idén azonban nem győzünk válogatni a külföldi fellépők közül. Íme, öt előadó, akiknek a koncertjét nem érdemes kihagyni.

Bár a kritikailag érinthetetlennek tűnő Radiohead a kiapadhatatlan innováció példaképe volt sokáig, az utóbbi évtized mégsem tűnt nagyon könnyűnek Thom Yorke-ék zenekara számára.

A Wilco tisztességesen összerakott, közepesen emlékezetes lemezekkel bekkelte ki a 2010-es éveket.

A One Directiont a brit X-Faktor műsorában rakták össze 2010-ben, de a kísérlet jól sikerült, és a következő években nagy szerepük volt a fiúbandák reneszánszában.

A Wave Pictures tagjai egy ezerlakosú angol faluból költöztek Londonba a 2000-es évek elején, és azóta több mint húsz nagylemezt jelentettek meg.

Az alapító basszusgitáros, Stuart David írta a memoárjában (In the All-Night Café), hogyan fulladt kis híján kreatív katasztrófába a skót Belle and Sebastian első lemezfelvétele a kilencvenes évek közepén.

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Josh Tillman 2012-ben néhány sikertelen lemezzel a háta mögött úgy döntött, hogy újraalkotja önmagát.