A kezdetek óta változatlan felállású Muse-t egy angol kisvárosban, Teignmouthban alapította Chris Wolstenholme basszusgitáros, Dominic Howard dobos és Matt Bellamy gitáros-billentyűs-frontember. Noha a kezdetben Rocket Baby Dolls néven nyomuló tinizenekarnak nem voltak nagyravágyó tervei, néhány év koncertezés után mégis két zeneipari veterán frissen indult lemezkiadójánál landoltak. A zenekar neve már Muse volt, a kiadó pedig a Taste Media, amelyet Safta Jaffery menedzser és Dennis Smith stúdiótulajdonos alapított. Debütáló albumuk Showbiz címmel jelent meg 1999-ben, egészen tisztességes sikert aratott, de ekkor még aligha gondolta volna bárki, hogy a falsetto- és arpeggiomániás Bellamy zenekara pár évvel később végeláthatatlan arénaturnékat fog lebonyolítani.
Az első lemezen már ott volt kissé kiforratlanul minden, ami a későbbi sikerük kulcsa lett: a Muse elég sokat kölcsönzött a klasszikus zenei hagyományokból, a kilencvenes évek zajos gitáros alternatív rockjából, de leginkább a Radioheadtől. Némi cinizmussal úgy is lehetne fogalmazni, hogy a Muse nagyjából azokat a lemezeket csinálta meg, amelyeket a Radiohead készített volna, ha nem fordul el a gitároktól a 90-es évek végén. Egy hazai rockzenész például azt nyilatkozta, hogy amikor a 2000-es évek elején először hallgattak Muse-t a zenekari buszban, elsőre visítva röhögtek minden teátrális zenei gesztuson – és csak később jöttek rá, hogy Bellamyéknak mégis van valami varázsuk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
