Visszhang: lemez

The Afghan Whigs: How Do You Burn?

Visszhang

A nyolcvanas évek vége óta aktív zenekar a legnagyobb sikerét az 1993-as, sötét atmoszférájú Gentlemen című albummal aratta.

De az alternatív rockhoz és grunge-hoz sorolt Af­ghan Whigs számára a hatvanas évek soul- és r&b dalai legalább akkora hatással voltak, mint a klasszikus gitárzenék, a frontember, Greg Dulli pedig nem maradt a kaptafánál, lemezről lemezre tágította a zenekar kereteit. A depresszióval küzdő frontember 2001-ben egy évtizedre felfüggesztette az Afghan Whigs működését, és helyette a szintén jelentős sikereket elkönyvelő projektjeire, a Twilight Singersre és a Mark Lanegannel közös Gutter Twinsre koncentrált. A How Do You Burn? a harmadik Whigs-album a 2011-es összeállás óta, az pedig egyértelmű, hogy Dulli jó passzban van, és továbbra sem az alacsonyan csüngő gyümölcsöket próbálja meg levadászni.

Hiába kezdődik a lemez egy zaklatott noise-rock veretéssel, a második daltól kezdve az életműben oly domináns gitár szinte teljesen felszívódik, viszont annál több lesz a zongora és a vonós hangszer. A hipnotikus, repetitív ritmusokra épülő dalok az egyébként is baljós hangulatokban utazó Afghan Whigs egyik legkísértetiesebb lemezét eredményezik, ennek csúcspontja pedig a katartikus és szívfacsaró A Line of Shots.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.