Visszhang: lemez

The Afghan Whigs: How Do You Burn?

Visszhang

A nyolcvanas évek vége óta aktív zenekar a legnagyobb sikerét az 1993-as, sötét atmoszférájú Gentlemen című albummal aratta.

De az alternatív rockhoz és grunge-hoz sorolt Af­ghan Whigs számára a hatvanas évek soul- és r&b dalai legalább akkora hatással voltak, mint a klasszikus gitárzenék, a frontember, Greg Dulli pedig nem maradt a kaptafánál, lemezről lemezre tágította a zenekar kereteit. A depresszióval küzdő frontember 2001-ben egy évtizedre felfüggesztette az Afghan Whigs működését, és helyette a szintén jelentős sikereket elkönyvelő projektjeire, a Twilight Singersre és a Mark Lanegannel közös Gutter Twinsre koncentrált. A How Do You Burn? a harmadik Whigs-album a 2011-es összeállás óta, az pedig egyértelmű, hogy Dulli jó passzban van, és továbbra sem az alacsonyan csüngő gyümölcsöket próbálja meg levadászni.

Hiába kezdődik a lemez egy zaklatott noise-rock veretéssel, a második daltól kezdve az életműben oly domináns gitár szinte teljesen felszívódik, viszont annál több lesz a zongora és a vonós hangszer. A hipnotikus, repetitív ritmusokra épülő dalok az egyébként is baljós hangulatokban utazó Afghan Whigs egyik legkísértetiesebb lemezét eredményezik, ennek csúcspontja pedig a katartikus és szívfacsaró A Line of Shots.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.