Visszhang: lemez

The Mountain Goats: Bleed Out

Visszhang

Magnóval felvett első lemezei idején valószínűleg kevesen gondolták, hogy a fahangú, erősen közepes tábortűzi gitározást produkáló John Darnielle több évtizeden keresztül meghatározó figurája lesz az amerikai alternatív rocknak.

Noha Darnielle azóta sem lett nagyon kifinomult ízléssel játszó zenész, cserébe kiváló társakat toborzott maga mellé, és időközben valóságos dalszerző-fejedelemmé emelkedett. A Mountain Goats tekintélyes méretű repertoárját az új albumok szervesen egészítik ki, egyáltalán nem az a hallgatók általános benyomása, hogy jó-jó, de régen sokkal jobb volt. Az egyébként is meglehetősen feszes tempóban dolgozó frontember az utóbbi években ráadásul csak úgy ontja magából az új anyagokat, a Bleed Out az ötödik lemezük 2019 óta, a sorban pedig a huszonegyedik. A filmplakátra emlékeztető borító nem véletlen: Darnielle-t olyan régi akció- és horrorfilmek ihlették ezúttal dalszerzésre, mint a Torzszülöttek, a Rambo, vagy a hetvenes években készült olasz rendőrkrimik, így a szövegek is ezt a világot idézik meg. A tematika miatt a Mountain Goats hangzása is nyersebb lett az utóbbi időben megszokotthoz képest, ami elég jól áll a nekik: a nyitó Training Montage azonnal ható sláger, a Wage Wars Get Rich Die Handsome pedig hosszú ideje a leglendületesebb daluk. A Bleed Out mítoszteremtése sikeres, tényleg megelevenednek előttünk a sarkon posztoló pofozógépek, a bekötött szemű túszok; és így még az a pár kissé elkapkodott dalt is meg lehet bocsátani, amelyeket a Mountain Goats hektikus munkatempója miatt szinte kötelező tartozékként kapunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.