Visszhang: lemez

Kiwi Jr.: Chopper

Visszhang

A kanadai zenekar a megalakulása után évekig parkolópályán állt.

Ennek az volt az egyik oka, hogy a gitáros Brian Murphy idejét túlságosan lefoglalta, hogy a meglehetősen sikeres Alvvaysben játszott. 2020-as debütáló lemezük hosszú ideig a fiókban hevert, de megjelenésekor elég nagyot szólt, ennek köszönhetően a legendás Sub Pop kiadó le is szerződtette a zenekart.

A Kiwi Jr. lendületes, egyszerű powerpopos-garázsrockos dalainak Jeremy Gaudet flegma éneke, illetve maró gúnnyal és popkulturális utalásokkal átszőtt dalszövegei jól felismerhető karaktert adnak. Az első nagylemez óta felgyorsultak a dolgok a zenekar körül: a most megjelent Chopper már a harmadik nagylemezük, de úgy tűnik, hogy nem a hirtelen jött siker lerablása zajlik, hanem sokáig visszafogott kreatív energiák törnek felszínre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.