Visszhang: lemez

Tony Molina: In the Fade

Visszhang

Tony Molina az egyperces dalok kaliforniai nagymestere.

Kilenc évvel ezelőtt adta ki Dissed and Dismissed című albumát, ami olyan volt, mint egy kollégiumban felvett Weezer-paródialemez, viszont olyan egységesen erős dalok voltak rajta, hogy annak híre ment, és rögtön le is szerződtette az egyik legnagyobb amerikai független kiadó. De a következő lemezén, a Confront the Truth-on nem követte a bevált receptet, torzított gitárok és neoklasszikus szólók egyáltalán nem voltak rajta, helyette a Beatlest idéző akusztikus hangszerelésű kamarapop dominált.

Molina azóta is a Weezer és a Beatles közötti tengelyen mozog, amelyek a kiváló betoppanáshoz képest javarészt fakóbbak, azonban a kiadatlan dalokból összeállított válogatásával (Songs from San Mateo County, 2019) éreztette, hogy maradt még benne alkotó­erő. Új albuma, az In the Fade igazolja is ezt: a 14 dalos, de egy hosszabb kávészünet alatt végighallgatható lemezen sikerült szintézist alkotnia a különböző zenei alteregói között. Az In the Fade számait nem célszerű külön hallgatni, olyan természetesen folytatják egymást a dalok, hogy egészben működik igazán. Molina teljes életműve még mindig ráfér egy 70 perces CD-re, de nem baj, hogy van olyan dalszerző, aki nem rabolja a hallgató drága idejét felesleges verzékkel, klisés ambient-betétekkel, elnyújtott gitárszólókkal, hanem csak a lényegre koncentrál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”