Visszhang: lemez

Tony Molina: In the Fade

Visszhang

Tony Molina az egyperces dalok kaliforniai nagymestere.

Kilenc évvel ezelőtt adta ki Dissed and Dismissed című albumát, ami olyan volt, mint egy kollégiumban felvett Weezer-paródialemez, viszont olyan egységesen erős dalok voltak rajta, hogy annak híre ment, és rögtön le is szerződtette az egyik legnagyobb amerikai független kiadó. De a következő lemezén, a Confront the Truth-on nem követte a bevált receptet, torzított gitárok és neoklasszikus szólók egyáltalán nem voltak rajta, helyette a Beatlest idéző akusztikus hangszerelésű kamarapop dominált.

Molina azóta is a Weezer és a Beatles közötti tengelyen mozog, amelyek a kiváló betoppanáshoz képest javarészt fakóbbak, azonban a kiadatlan dalokból összeállított válogatásával (Songs from San Mateo County, 2019) éreztette, hogy maradt még benne alkotó­erő. Új albuma, az In the Fade igazolja is ezt: a 14 dalos, de egy hosszabb kávészünet alatt végighallgatható lemezen sikerült szintézist alkotnia a különböző zenei alteregói között. Az In the Fade számait nem célszerű külön hallgatni, olyan természetesen folytatják egymást a dalok, hogy egészben működik igazán. Molina teljes életműve még mindig ráfér egy 70 perces CD-re, de nem baj, hogy van olyan dalszerző, aki nem rabolja a hallgató drága idejét felesleges verzékkel, klisés ambient-betétekkel, elnyújtott gitárszólókkal, hanem csak a lényegre koncentrál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."