Interjú

„Az ablak mögött”

Ziemowit Szczerek író, újságíró, Kelet-Európa szakértő

Könyv

Az első magyarul megjelent könyve, a Jön Mordor és felfal minket Ukrajnával foglalkozik, a nemrég kiadott Via Carpatia viszont főként Orbán Viktor Magyarországával.

Magyar Narancs: Voltál Ukrajnában, amióta elkezdődött a háború?

Ziemowit Szczerek: Már a háború kirobbanásának másnapján odautaztam. Éppen Szarajevóban dolgoztam egy anyagon, onnan autóztam át Lvivbe, ahol segítettem embereket kimenekíteni. Ez még a totális pánik és tanácstalanság időszaka volt, amikor senki nem tudta, hogy mi lesz az oroszok következő lépése. Egészen apokaliptikus volt. Azóta többször is jártam Ukrajnában, a legutóbb Bucsában.

MN: A közel tíz éve megjelent Jön Mordor és felfal minket nem festett épp romantikus képet a 2000-es évek Ukrajnájáról. Mit szóltak ott a könyvedhez?

ZSZ: Az ukrán olvasóknak tetszett a könyv szarkasztikus hangneme. A könyv narrátora egy gonzó stílusban író lengyel újságíró, aki megírja az ukrajnai utazásait, ami sokkal inkább szólt az írásról magáról, mint a Kapuściński-féle, tényekhez mereven ragaszkodó megközelítésről. Emellett megjelenik a szövegben az is, hogy hogyan látjuk a tőlünk keletebbre levőket, úgyhogy szólhatna akár arról is, hogy mit gondol egy osztrák a magyarokról, vagy egy magyar a románokról.

MN: Mindkét könyvedben kimerítően foglalkozol a kelet-európai identitás mibenlétével.

ZSZ: A második világháború előtt általános volt az, hogy egy Litvániában élő testvérpár egyik tagja litvánnak, a másik lengyelnek vallotta magát. Mindig sokat gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi is az identitás, mert sokszor a vérrel és a származással kötik össze, ami egy hülyeség. Inkább egy áruházat tudok elképzelni, amely tele van különböző identitásokkal. Ezek közül az egyik ős választott egyet, és azt adta tovább a leszármazottai­nak, ám néhány generáció után egyszer csak eljön az a pont, amikor már nem lehet tudni, hogy miért is pont ezt az önmeghatározást választotta. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg most Ukrajnában: akik mondjuk, Harkivban laknak, azok eddig valamiféle homályos posztszovjet identitással rendelkeztek, most viszont az ukrán nyelvet és nemzetiséget fogják választani a háború miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.