Interjú

„Az ablak mögött”

Ziemowit Szczerek író, újságíró, Kelet-Európa szakértő

Könyv

Az első magyarul megjelent könyve, a Jön Mordor és felfal minket Ukrajnával foglalkozik, a nemrég kiadott Via Carpatia viszont főként Orbán Viktor Magyarországával.

Magyar Narancs: Voltál Ukrajnában, amióta elkezdődött a háború?

Ziemowit Szczerek: Már a háború kirobbanásának másnapján odautaztam. Éppen Szarajevóban dolgoztam egy anyagon, onnan autóztam át Lvivbe, ahol segítettem embereket kimenekíteni. Ez még a totális pánik és tanácstalanság időszaka volt, amikor senki nem tudta, hogy mi lesz az oroszok következő lépése. Egészen apokaliptikus volt. Azóta többször is jártam Ukrajnában, a legutóbb Bucsában.

MN: A közel tíz éve megjelent Jön Mordor és felfal minket nem festett épp romantikus képet a 2000-es évek Ukrajnájáról. Mit szóltak ott a könyvedhez?

ZSZ: Az ukrán olvasóknak tetszett a könyv szarkasztikus hangneme. A könyv narrátora egy gonzó stílusban író lengyel újságíró, aki megírja az ukrajnai utazásait, ami sokkal inkább szólt az írásról magáról, mint a Kapuściński-féle, tényekhez mereven ragaszkodó megközelítésről. Emellett megjelenik a szövegben az is, hogy hogyan látjuk a tőlünk keletebbre levőket, úgyhogy szólhatna akár arról is, hogy mit gondol egy osztrák a magyarokról, vagy egy magyar a románokról.

MN: Mindkét könyvedben kimerítően foglalkozol a kelet-európai identitás mibenlétével.

ZSZ: A második világháború előtt általános volt az, hogy egy Litvániában élő testvérpár egyik tagja litvánnak, a másik lengyelnek vallotta magát. Mindig sokat gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi is az identitás, mert sokszor a vérrel és a származással kötik össze, ami egy hülyeség. Inkább egy áruházat tudok elképzelni, amely tele van különböző identitásokkal. Ezek közül az egyik ős választott egyet, és azt adta tovább a leszármazottai­nak, ám néhány generáció után egyszer csak eljön az a pont, amikor már nem lehet tudni, hogy miért is pont ezt az önmeghatározást választotta. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg most Ukrajnában: akik mondjuk, Harkivban laknak, azok eddig valamiféle homályos posztszovjet identitással rendelkeztek, most viszont az ukrán nyelvet és nemzetiséget fogják választani a háború miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.