Mi vár a popzenére?

Hamis nosztalgia

Zene

Az ezredforduló rádióbarát pop-rockja nem ciki többé: eddig sem volt meglepő jelenség a popkultúrában, hogy jellegzetes hangzások újra divatba jönnek, de az kevésbé tipikus, hogy a mostani célközönség nagyrészt nem élt a megidézett korszakban.

Júliusban jelent meg a Fülöp-szigeteki születésű Bea Kristi, művésznevén Beabadoobee második nagylemeze, a Beatopia, amely az énekesnő gyermekkori álomvilágáról kapta a címét. A most 23 éves Beabadoobee zenéjében az az érdekes, hogy olyan magabiztossággal merít a kilencvenes évek alternatívrock-előadóiból, mintha ő is abban az időszakban nőtt volna fel.

Megtalál, rátalál

Ha megnézzük az albumot felvezető Talk című dal videóklipjét, azt tapasztalhatjuk, hogy nem csak a dalszerzés és a hangzás nosztalgikus, de a vizuális körítésben is van valami ilyesmi, arról nem is beszélve, hogy a videóban megjelenő fiatalok a ruházatuk alapján simán feltűnhetnének egy No Doubt-klipben is. Ez a Beabadoobee-nél folyamatosan jelen lévő nosztalgia nem elszigetelt jelenség, sőt a mainstream popzenében egyre jellemzőbb.

Olivia Rodrigo például a tavaly megjelent első kislemezével, a Drivers License-szel több Spotify-rekordot is beállított, ezek egyikeként egy hét alatt 80 millió lejátszást sikerült produkálnia. A 2003-as születésű énekesnő interjúiban olyanokat említ a legnagyobb kedvencei között, mint Alanis Morissette, Fiona Apple, Avril Lavigne vagy Gwen Stefani – akik szinte mindannyian Rodrigo születése előtt robbantak be. Jó pár olyan kortárs produkciót fel lehetne még sorolni (Machine Gun Kelly, Charli XCX, Ariana Grande, Dua Lipa), akik szintén erre az időszakra játszanak rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.