Mi vár a popzenére?

Hamis nosztalgia

Zene

Az ezredforduló rádióbarát pop-rockja nem ciki többé: eddig sem volt meglepő jelenség a popkultúrában, hogy jellegzetes hangzások újra divatba jönnek, de az kevésbé tipikus, hogy a mostani célközönség nagyrészt nem élt a megidézett korszakban.

Júliusban jelent meg a Fülöp-szigeteki születésű Bea Kristi, művésznevén Beabadoobee második nagylemeze, a Beatopia, amely az énekesnő gyermekkori álomvilágáról kapta a címét. A most 23 éves Beabadoobee zenéjében az az érdekes, hogy olyan magabiztossággal merít a kilencvenes évek alternatívrock-előadóiból, mintha ő is abban az időszakban nőtt volna fel.

Megtalál, rátalál

Ha megnézzük az albumot felvezető Talk című dal videóklipjét, azt tapasztalhatjuk, hogy nem csak a dalszerzés és a hangzás nosztalgikus, de a vizuális körítésben is van valami ilyesmi, arról nem is beszélve, hogy a videóban megjelenő fiatalok a ruházatuk alapján simán feltűnhetnének egy No Doubt-klipben is. Ez a Beabadoobee-nél folyamatosan jelen lévő nosztalgia nem elszigetelt jelenség, sőt a mainstream popzenében egyre jellemzőbb.

Olivia Rodrigo például a tavaly megjelent első kislemezével, a Drivers License-szel több Spotify-rekordot is beállított, ezek egyikeként egy hét alatt 80 millió lejátszást sikerült produkálnia. A 2003-as születésű énekesnő interjúiban olyanokat említ a legnagyobb kedvencei között, mint Alanis Morissette, Fiona Apple, Avril Lavigne vagy Gwen Stefani – akik szinte mindannyian Rodrigo születése előtt robbantak be. Jó pár olyan kortárs produkciót fel lehetne még sorolni (Machine Gun Kelly, Charli XCX, Ariana Grande, Dua Lipa), akik szintén erre az időszakra játszanak rá.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk