Mi vár a popzenére?

Hamis nosztalgia

Zene

Az ezredforduló rádióbarát pop-rockja nem ciki többé: eddig sem volt meglepő jelenség a popkultúrában, hogy jellegzetes hangzások újra divatba jönnek, de az kevésbé tipikus, hogy a mostani célközönség nagyrészt nem élt a megidézett korszakban.

Júliusban jelent meg a Fülöp-szigeteki születésű Bea Kristi, művésznevén Beabadoobee második nagylemeze, a Beatopia, amely az énekesnő gyermekkori álomvilágáról kapta a címét. A most 23 éves Beabadoobee zenéjében az az érdekes, hogy olyan magabiztossággal merít a kilencvenes évek alternatívrock-előadóiból, mintha ő is abban az időszakban nőtt volna fel.

Megtalál, rátalál

Ha megnézzük az albumot felvezető Talk című dal videóklipjét, azt tapasztalhatjuk, hogy nem csak a dalszerzés és a hangzás nosztalgikus, de a vizuális körítésben is van valami ilyesmi, arról nem is beszélve, hogy a videóban megjelenő fiatalok a ruházatuk alapján simán feltűnhetnének egy No Doubt-klipben is. Ez a Beabadoobee-nél folyamatosan jelen lévő nosztalgia nem elszigetelt jelenség, sőt a mainstream popzenében egyre jellemzőbb.

Olivia Rodrigo például a tavaly megjelent első kislemezével, a Drivers License-szel több Spotify-rekordot is beállított, ezek egyikeként egy hét alatt 80 millió lejátszást sikerült produkálnia. A 2003-as születésű énekesnő interjúiban olyanokat említ a legnagyobb kedvencei között, mint Alanis Morissette, Fiona Apple, Avril Lavigne vagy Gwen Stefani – akik szinte mindannyian Rodrigo születése előtt robbantak be. Jó pár olyan kortárs produkciót fel lehetne még sorolni (Machine Gun Kelly, Charli XCX, Ariana Grande, Dua Lipa), akik szintén erre az időszakra játszanak rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.