Mi vár a popzenére?

Hamis nosztalgia

Zene

Az ezredforduló rádióbarát pop-rockja nem ciki többé: eddig sem volt meglepő jelenség a popkultúrában, hogy jellegzetes hangzások újra divatba jönnek, de az kevésbé tipikus, hogy a mostani célközönség nagyrészt nem élt a megidézett korszakban.

Júliusban jelent meg a Fülöp-szigeteki születésű Bea Kristi, művésznevén Beabadoobee második nagylemeze, a Beatopia, amely az énekesnő gyermekkori álomvilágáról kapta a címét. A most 23 éves Beabadoobee zenéjében az az érdekes, hogy olyan magabiztossággal merít a kilencvenes évek alternatívrock-előadóiból, mintha ő is abban az időszakban nőtt volna fel.

Megtalál, rátalál

Ha megnézzük az albumot felvezető Talk című dal videóklipjét, azt tapasztalhatjuk, hogy nem csak a dalszerzés és a hangzás nosztalgikus, de a vizuális körítésben is van valami ilyesmi, arról nem is beszélve, hogy a videóban megjelenő fiatalok a ruházatuk alapján simán feltűnhetnének egy No Doubt-klipben is. Ez a Beabadoobee-nél folyamatosan jelen lévő nosztalgia nem elszigetelt jelenség, sőt a mainstream popzenében egyre jellemzőbb.

Olivia Rodrigo például a tavaly megjelent első kislemezével, a Drivers License-szel több Spotify-rekordot is beállított, ezek egyikeként egy hét alatt 80 millió lejátszást sikerült produkálnia. A 2003-as születésű énekesnő interjúiban olyanokat említ a legnagyobb kedvencei között, mint Alanis Morissette, Fiona Apple, Avril Lavigne vagy Gwen Stefani – akik szinte mindannyian Rodrigo születése előtt robbantak be. Jó pár olyan kortárs produkciót fel lehetne még sorolni (Machine Gun Kelly, Charli XCX, Ariana Grande, Dua Lipa), akik szintén erre az időszakra játszanak rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.