A Bartis Attila regényéből készült darab a súlyos témákat is könnyedebben tálalja, a nevetés és a látvány anélkül segít át minket a legrosszabbon, hogy a mélységeket eltakarná.
Zsótér Sándor negyedik alkalommal állítja színpadra a darabot – legutóbb 2012-ben tette ezt a Radnótiban. Az az előadás egyfajta kortalan érzéki utazássá formálta Bertolt Brecht drámáját. Most a decemberi olvasópróbák kezdetekor bevallotta, hogy komoly teherként nehezedik rá a szomszédunkban zajló háború, hiszen a színházaktól elvárják, hogy állást foglaljanak aktuálpolitikai kérdésekben, de szerinte ez a szöveg jóval absztraktabb üzenetet kínál a háború természetéről és a benne élőkről. Az előadás végül reagál az orosz agresszióra, bár csupán vizuális gesztusok formájában.
A szovjet gulágirodalom egyik legizgalmasabb könyvét szűkebb körben ismerik, bár mindig a polcokon volt. Új fordításban jelent meg Varlam Salamov elbeszéléskötete, amiről Mosolygó Miklós írt recenziót.
A közönség dől a nevetéstől. Neil Simon hősei ifjú házasok, a skatulyából előhúzott Paul és a rettenetesen szeleburdi Corrie saját lakásba költöznek, és mivel lakva ismerszik meg az ember, számos bonyodalomba keverednek.
Tavaly ünnepelte a világ zsidósága a magyar származású fiatal költőnő, Szenes Hanna (anyakönyvi nevén Szenes Anikó) születésének 100. évfordulóját.
A szerző történelmi témájú regényeiben a társadalmi piramis csúcsán és legalján lévőket hozza közelebb egymáshoz, történetei gyakran a bálványok ledöntéséről szólnak. Persze ez a ledöntés inkább nógatás, hogy ugyan legyenek már szívesek leszállni a talapzatról.
