Színház

Zuhanórepülés

Hanna – Szabadesés több szólamban

Kritika

Tavaly ünnepelte a világ zsidósága a magyar származású fiatal költőnő, Szenes Hanna (anyakönyvi nevén Szenes Anikó) születésének 100. évfordulóját.

Szenes, aki elkötelezett híve volt Izrael államnak és a cionizmus ügyének, még húszéves kora előtt vándorolt ki Magyarországról az akkoriban brit fennhatóság alatt lévő Palesztinába, ahol dolgozott kibucban, majd egy britek által kiképzett légideszant-egység tagjaként Jugoszláviába repült, hogy onnan Magyarországra szökve mentse a zsidóságuk miatt halálra ítélt magyar honfitársait. Budapesten azonban elfogták. A nyilasok angol kémként vallatták, megkínozták, és a Margit körúti fogház udvarán kivégezték.

A zsidóságáért vértanúhalált halt magyar költőnő alakját megidéző darabot a rendező Widder Kristóf és Tóth Réka Ágnes dramaturg állította össze Szenes Hanna verseiből, korabeli naplóbejegyzéseiből, illetve a kortársak visszaemlékezéseiből.

Ahogy belépünk a színpadtérbe, kartonpapírba csomagolt tárgyakba botlunk. Csak a sziluettjük alapján tudunk következtetni, hogy mi is lehet bennük. Egy földből gyökerestől kifordított farönk lóg a térben kipányvázva, félúton ég és föld között. A másik sarokban egy felállított cselló, rajta viharkabát. Pető Kata terében minden átmeneti és kapkodva elrendezett, mintha valakinek sietve kellett volna távoznia az otthonából. A két színész, Bíró Eszter és Widder Kristóf a sarokban ülve vár minket. Felváltva játszanak rabot és foglárt, tettest és áldozatot.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk