Színház

Zuhanórepülés

Hanna – Szabadesés több szólamban

Kritika

Tavaly ünnepelte a világ zsidósága a magyar származású fiatal költőnő, Szenes Hanna (anyakönyvi nevén Szenes Anikó) születésének 100. évfordulóját.

Szenes, aki elkötelezett híve volt Izrael államnak és a cionizmus ügyének, még húszéves kora előtt vándorolt ki Magyarországról az akkoriban brit fennhatóság alatt lévő Palesztinába, ahol dolgozott kibucban, majd egy britek által kiképzett légideszant-egység tagjaként Jugoszláviába repült, hogy onnan Magyarországra szökve mentse a zsidóságuk miatt halálra ítélt magyar honfitársait. Budapesten azonban elfogták. A nyilasok angol kémként vallatták, megkínozták, és a Margit körúti fogház udvarán kivégezték.

A zsidóságáért vértanúhalált halt magyar költőnő alakját megidéző darabot a rendező Widder Kristóf és Tóth Réka Ágnes dramaturg állította össze Szenes Hanna verseiből, korabeli naplóbejegyzéseiből, illetve a kortársak visszaemlékezéseiből.

Ahogy belépünk a színpadtérbe, kartonpapírba csomagolt tárgyakba botlunk. Csak a sziluettjük alapján tudunk következtetni, hogy mi is lehet bennük. Egy földből gyökerestől kifordított farönk lóg a térben kipányvázva, félúton ég és föld között. A másik sarokban egy felállított cselló, rajta viharkabát. Pető Kata terében minden átmeneti és kapkodva elrendezett, mintha valakinek sietve kellett volna távoznia az otthonából. A két színész, Bíró Eszter és Widder Kristóf a sarokban ülve vár minket. Felváltva játszanak rabot és foglárt, tettest és áldozatot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.