Színház

Lelkünk mosóteknője

Bíró Bence: magyartenger

Kritika

Aki járt a kilencvenes években a Balaton-parton, az pontosan ismeri azokat a meggypirosra festett, dög nehéz strandszékeket a szőlőlugas alatti fagyizó teraszáról.

Ilyen piros székek látványa fogad most minket, sőt az emlékeinkre ráerősítenek a napsugár és halacska motívumok is a játékteret kijelölő kerítésen. Alföldi Róbert a rendezés mellett a díszlettervezést is magára vállalta, felhasználva a közös emlékezetünkben élő hamiskás nosztalgiát, ami tökéletesen megágyaz e remek tragikomédiának.

A balatoni nyár, a kispolgári dolce vita kiváló szimbóluma a megalkuvástól és képmutatástól terhes magyar népléleknek. A történetben egy családi újraegyesülésnek lehetünk részesei, amire más-más okokból, de mindenki szorongva készül. Először egy színész pár, Gábor (Szécsi Bence) és Örs (Fehér Tibor) feszeng az odavezető úton, hogy Gábornak vajon lesz-e bátorsága felvállalni párkapcsolatát a családja előtt, mert hiába a sorozatsztárság és az erdélyi gyökerek, a melegeket egy átlagos magyar háztartásban csak kísérővel bírják fogyasztani. Jó sok kísérővel, mint azt később látni fogjuk. A másik szálon a kisgyermekes pedagógus házaspárt, Pétert és Dórát ismerjük meg (Rada Bálint és Földes Eszter). Bíró Bence itt teljesen egyedit húz, legalábbis kortárs alkotásban én még nem láttam leleplezni a magyar társadalom egyik anomáliáját, a fideszes pedagógust. Már-már provokatív gesztusnak is tűnhet a szerző részéről az aktuális társadalmi forrongások ismeretében, ha nem létezne már vagy húsz éve ez a típus Magyarországon. Péter, a rosszul kereső gimnáziumi történelemtanár látókörét már beszűkítették a silány munkakörülmények és a szakmai szélmalomharc. Másban sem bízik, csak a magyarságtudatában és mindenféle hagymázas összeesküvés-elméletekben, amelyeket az elfogyasztott kerítésszaggatók arányában meg is oszt szeretteivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.