Színház

Lelkünk mosóteknője

Bíró Bence: magyartenger

Kritika

Aki járt a kilencvenes években a Balaton-parton, az pontosan ismeri azokat a meggypirosra festett, dög nehéz strandszékeket a szőlőlugas alatti fagyizó teraszáról.

Ilyen piros székek látványa fogad most minket, sőt az emlékeinkre ráerősítenek a napsugár és halacska motívumok is a játékteret kijelölő kerítésen. Alföldi Róbert a rendezés mellett a díszlettervezést is magára vállalta, felhasználva a közös emlékezetünkben élő hamiskás nosztalgiát, ami tökéletesen megágyaz e remek tragikomédiának.

A balatoni nyár, a kispolgári dolce vita kiváló szimbóluma a megalkuvástól és képmutatástól terhes magyar népléleknek. A történetben egy családi újraegyesülésnek lehetünk részesei, amire más-más okokból, de mindenki szorongva készül. Először egy színész pár, Gábor (Szécsi Bence) és Örs (Fehér Tibor) feszeng az odavezető úton, hogy Gábornak vajon lesz-e bátorsága felvállalni párkapcsolatát a családja előtt, mert hiába a sorozatsztárság és az erdélyi gyökerek, a melegeket egy átlagos magyar háztartásban csak kísérővel bírják fogyasztani. Jó sok kísérővel, mint azt később látni fogjuk. A másik szálon a kisgyermekes pedagógus házaspárt, Pétert és Dórát ismerjük meg (Rada Bálint és Földes Eszter). Bíró Bence itt teljesen egyedit húz, legalábbis kortárs alkotásban én még nem láttam leleplezni a magyar társadalom egyik anomáliáját, a fideszes pedagógust. Már-már provokatív gesztusnak is tűnhet a szerző részéről az aktuális társadalmi forrongások ismeretében, ha nem létezne már vagy húsz éve ez a típus Magyarországon. Péter, a rosszul kereső gimnáziumi történelemtanár látókörét már beszűkítették a silány munkakörülmények és a szakmai szélmalomharc. Másban sem bízik, csak a magyarságtudatában és mindenféle hagymázas összeesküvés-elméletekben, amelyeket az elfogyasztott kerítésszaggatók arányában meg is oszt szeretteivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."