„Arra vágyott, hogy valahol a kórházban, rendes ágyon, ágynemű közt haljon meg”

Sorköz

A szovjet gulágirodalom egyik legizgalmasabb könyvét szűkebb körben ismerik, bár mindig a polcokon volt. Új fordításban jelent meg Varlam Salamov elbeszéléskötete, amiről Mosolygó Miklós írt recenziót.

Varlam Tyihonovics Salamov egy ortodox pap és egy művészetkedvelő asszony gyermekeként született. Nehéz munkásévek után – amikor egyebek mellett cserzővargaként is dolgozott – iratkozott be a Moszkvai Egyetem jogi karára, de 1929-ben a Lenin végrendelete című röpiratáért elítélték. Összesen tizennyolc évet töltött az orosz távol-kelet büntetőtáboraiban olyan szovjetellenes tevékenységek miatt, mint a Nobel-díjas Ivan Bunyin regényének méltatása.

A Kolimai történetek hosszabb és rövidebb elbeszélések gyűjteménye, amelyekben az írói egyes szám első személy és a szenvedések színhelye, Kolima, azaz a Szovjetunió Kolima tartománya földöntúli és idegen világának munkatáborai.

A büntetőtáborban a fizikai megsemmisítés nem cél (a cél, legalábbis hivatalosan: a nép ellenségeinek átnevelése), a halál pusztán a folyamat mellékhatása, ahogy a rabok személyiségének teljes lerombolása is. Az elbeszélő, Alekszej csendes figura. A nehéz fizikai munka, a sarkvidéki hideg, a folyamatos verések és megaláztatások visszahúzódóvá tették, a személyiségét salakká törték. A foglyok a föld alatt aranyat vagy uránt bányásznak a haza dicsőségére.

 
Varlam Tyihonovics Salamov a munkatáborban (1929)
Forrás: közkincs
 

A szerzőről a munkatáborban készült fotókat nézve villámcsapásként érhet a felismerés, hogy ezek a dühöt és félelmet sugárzó szemek egy vadállathoz tartoznak: már rég elhagyta minden, ami emberi. A fogoly messziről felismerhető arról, hogy felismerhetetlen az arca, olvassuk. A vonásai kihullanak az ember emlékezetéből. Mi lehet ennek az oka? A folyamatos hideg és éhezés simára gyalulja nemcsak az arc, de a lélek minden ismerős kitüremkedéseit is. A szövegek nyelvezete is erről tanúskodik: hidegen koppanó szavak, egyszerűre szerkesztett mondatok, amelyekből váratlan szikraként pattan ki egy-egy meleg jelző.

A történetek során bejárjuk a lágerhierarchia minden szintjét. A legnagyobb szerepet persze a foglyok kapják, de megjelenik a politikai elítéltek és a blatnojok („tolvajok”) között dúló szembenállás is. A rendszer korruptságára jellemző, hogy a köztörvényes bűnözők enyhébb elbírálásban részesülnek, bandákat alkotnak, amelyek a saját kifordult törvényeik szerint irányítják a börtöntábor mindennapjait. A hírhedt orosz börtöntetoválások eredetét is a Gulágon kell keresni, egyfajta életrajzként szolgálnak a viselője testén. Salamov megállapítja, hogy

a Gulágon a fizikailag erős ember egyben az erkölcsös ember is, hiszen nagyobb hasznára van a hazának, értékesebb a véleménye, fontosabb a lénye a közösségnek.

A gyengék sarokba dobott rongydarabként kénytelenek elszenvedni az erősebbek sanyargatását. Kiderül az is, mekkora tévedés azt hinni, hogy az igazi barátságok a nehéz körülmények között kovácsolódnak, hiszen az egymás iránti kiállás képességének próbái éppen az ilyen helyzetek. A barátságnak emberi környezetre van szüksége, befogadó talajra, hogy gyökeret verhessen és megerősödhessen. A Gulág nem ilyen. A folyamatos billegés a lét peremén az emberből önmaga torzóját faragja ki, a bizalom irigységbe, a bátorság kushadó félelembe, az önfeláldozás kisszerű árulásba fordul át. A szövegek leleplezik, nevetséges azt hirdetni, hogy ez a munka „javít”, ez csak a rendszer hazugságának egyik példája.

 
Varlam Salamov: Kolimai történetek
Forrás: Helikon Kiadó

De mindenki szem a láncban. Az északi sarkkörön túlra küldött laboráns vagy a megalázott lágerfőnök története pedig arra mutat rá, hogy a totalitárius rendszer minden szereplője az erőszak körkörös ciklusának foglya, kilépni nem lehet. Az egyik jelenetben a címerállatként kezelt kakas egy szovjet potentát hiúságának kielégítése miatt pusztul el, egy másikban pedig a rendszer addigi kedvezményezettje kerül az üldözöttek közé egy adminisztratív hiba miatt. Ember embernek farkasa, miközben a valódi állatok rendre a reményt és a melegséget hozzák el hősök életébe.

A hűvös irónia mellett egy elbeszélésben a kelet-európai groszteszk is megjelenik, miszerint Dugattyú elvtárs szabotálja a termelést. Ebben a történetben már az orosz irodalmi-politikai groteszk legszebb jelenetei köszönnek ránk. A rendszer lassan felemészti az elkövetőt és áldozatot egyaránt.

Varlam Salamov novellái nemcsak történelmi leckét adnak, de mély empátiát ébresztenek, hogy az áldozatok emléke a következő generációk számára se merüljön feledésbe. A Kolimai történetek megjelentetésével a kiadó elköteleződött Salamov összes láger-elbeszélésének magyar nyelvű kiadása mellett. Soproni András gördülékeny, a téma brutalitása ellenére ellenére is élvezetes fordítása nagyban segíti a befogadást.

Fordította: Soproni Andás. Helikon Kiadó, 2022, 337 oldal, 3999 Ft

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.