A világtörténelem roppant távlatai rendszerint akkor válnak átélhetővé számunkra, ha azokat egy hozzánk hasonló ember mutatja meg. Egy szórakoztató everyman, egy jó fej padtárs, a sarki fűszeres vagy egy törpe. Az író békaperspektíván keresztül tekint a nagy tettekre, a Zerkó…-ban egyenest egy nyitott sliccen át nézzük végig a Római Birodalom haláltusáját. És Zerkó mindenhol megfordul, ahol fontos dolgok történnek. A Krisztus utáni V. században járunk, a Római Birodalom már két részre szakadt, a keresztény hit pedig lassan kiszorítja a pogány hiteket és szokásokat a mindennapokból. A nyugati birodalmat vandálok, gótok, hunok ostromolják, keleten Konstantinápoly örökli meg Róma minden gazdagságát. Európa átjáróház, a népvándorlás barbár népei folyamatosan háborúznak és keverednek a provinciák lakóival. Rőt szakállú, barnára sült vandálok bukkannak fel Afrika partjainál, apró termetű hunok Bizánc falainál. Véget ér egy világrend és kezdődik egy új. Az átmeneti korok képlékeny szabályai mindig kedveztek a szerencselovagoknak. Zerkó pedig pontosan egy ilyen lovag. Rezonőr, aki kint és bent is van, s aki a körülmények szerencsés összjátéka folytán szemtanúja lehet az emberi gyarlóság, hiszékenység és butaság nagy pillanatainak, amelyek újra és újra megtörténnek velünk, s nem ártana tanulni is belőlük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
