Sajó László

Mindenszentek. Minden meccsre, hazaira, kimegy K. Dezső. Előtte kortyok a pálinkából, meg ne fázzon. Késésben van – költőtársával találkozik az Éva Sörözőben (miért Éva minden női nevű söröző?). De lehet, hogy Bözsi presszó, mostanában nem emlékszik.

Amikor leül, K. Dezső a vécéből a Citadellára lát.

Most már hívhatom fűnek is (Ratkó József) in memoriam Kovácsy Tibor

Hőségriadó van, irány a Népliget.

Olvassa K. Dezső, Nemzeti Szalon kiállítás nyílik a Műcsarnokban.

Találkozunk a törkölyösnél.

Férfi fáj benne s zokog a gyerek. (…) S eszedbe jut tíz év. Húsz. Negyven év. A föltétlen szeretet! S a tiéd: az nem az volt! (Szabó Lőrinc: A miskolci „deszkatemplom”-ban)