1 1 Gáspár Szíriából jött, Menyhért Afganisztánból, Boldizsár Koszovóból. Csillag vezette őket és embercsempész. Röszkénél találkoztak. 2 Ez lesz a jel: Találtok egy földre fektetett, pokrócba csavart gyermeket szemét, kosz és szar között. De sok ilyen gyermeket láttak, tétováztak, melyikük lehet. Kérdezősködtek, ki az, aki itt született. Mutatták, hogy ott, az a fiatal nő ma szült. 3 Odamentek, és meglátták a gyermeket anyjával, Mirjámmal. Nagyon megörültek, elővették kincseiket (mert nagy kincsnek számítottak), és ajándékot adtak neki. 4 Gáspár pelenkát hozott, Menyhért popsikrémet, Boldizsár csörgőt. 5 Önkéntesek jöttek, ásványvizet, jeget (nagy kánikula volt), szeletelt kenyeret, margarint, almát, egyszer használatos borotvát, fogkefét, fogkrémet, szappant, nedves törlőkendőt, tusfürdőt, konzerv bébiételt hoztak. 6 Mirjám köszönte, irult-pirult, meg is kéne szoptatni már… Gáspár, Menyhért, Boldizsár és az önkéntesek elmentek. József megkente a kenyeret, Mirjámnak adta, kent magának is. Ettek, ettek, nem beszéltek, ettek. József nézte a gyermeket és Mirjám mellét.
2 1 Heródes, a megyerek királya hívatta a titkosszolgálat főnökét és tudakozódott, hol kell a Messiásnak születnie. Aztán elküldte őket Röszkére: 2 Menjetek – mondta –, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.
3 Titkosrendőrök mentek Röszkére, és parancsot adtak, hogy nyissák ki a kaput, de csak a szoptatós anyákat engedjék át. Mirjám is elindult, és persze József vele tartott, mint ahogy a többi apa is követte feleségét, gyermekét. Ám a rendőrök feltartóztatták a férfiakat. Dulakodás támadt, a felbőszült tömeg kövekkel, fadarabokkal, palackokkal dobálta a rendőröket, majd bedöntötte a kaput. Könnygázt és vízágyúkat vetettek be ellenük, visszaszorították őket. Az éjszaka nyugodtan telt. 4 Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Nyugatra. És József megbontotta a kerítést, átölelte és magához szorította a gyermeket, átbújt, Mirjám követte.
3 1 A Bábeli Unióban sok nép élt – germánok, gallok, taljánok, kelták, helvétek, vikingek, hispánok, frankok, vallonok, vandálok, szlávok. Befogadták a menekülteket, csak a megyerek nem, akik nem értettek egyet a kvótával, egyáltalán, a Bábeli Unióval. A család Rómában kapott szállást, József munkát, az építőiparban. Mirjám otthon volt a gyermekkel. 2 Vízkeresztkor a Sixtus-kápolnában tartott hagyományos keresztelő ünnepségen (ahol 32 gyermeket, 18 kislányt és 14 kisfiút tartottak keresztvíz alá) maga Isten Földi Helytartója keresztelte meg a gyermeket. 3 József és Mirjám nem értették, miért sírja végig a szertartást Josua – még sohasem ordított ilyen hangosan, ilyen keservesen, hiába csitítgatták. Szégyellték magukat, de Isten Földi Helytartója mosolygott, és megsimogatta a gyermek arcát, aki erre csak még jobban rázendített. 4 Mint a szertartás végén a kórus, Gloria in excelsis Deo! Et in terra pax hominibus bonae voluntatis. József és Mirjám nem értették (Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek!), de örültek, hogy az ének elnyomja Josua hangját.
4 1 A gyerek szépen fejlődött, iskolába ment – tanítói, tanárai mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Aztán ő is tanító lett, tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt, és gyógyító ereje. 2 Tanítványok vették körül, a leghűségesebb tizenkettő mindig vele tartott, volt közöttük fehér, fekete, sárga, arab, zsidó, cigány, keresztény, muszlim, buddhista, hindu, ateista, közönyös.
3 Mondta Josua, a templomokat nem Isten építtette – mi keresnivalóm bennük? 4 Imádkozzatok egyedül. Otthon, utcán, villamoson, metrón, strandon, mindenhol egyedül. Erdőben, tengeren, repülőn, égen, földön, bárhol, bármikor. 5 És mondta, az Isten országa nem jön el. Mert az Isten országa közöttetek van. A neve: szeretet. 6 És mondta, a keresztből a Saulusból lett Paulus fabrikált kereszténységet, vallást – mi közöm hozzá? Mi közöm a vallásokhoz? 7 És mondta, íme, az ember. A második eljövetel az utolsó. Ahol a hulla van, odagyűlnek a saskeselyűk. 8 Hallgatták, csodálkoztak, és sokan szörnyülködtek szavain. Istenkáromló! És persona non grata lett Rómában, s amerre járt, a Bábeli Unióban. 9 Tanított minden földrészen, szólt tanítványaihoz, tegyétek tanítványommá mind a népeket! 10 Tevékenységét nem nézték jó szemmel sem a Világosság Fiai (kik magukat a Világosság Fiainak tartották), sem a Sötétség Fiai (kik magukat a Világosság Fiainak tartották).
5 1 Már 33 éve tartott a háború, Isten Földi Helytartója szerint a III. világháború a Sötétség Fiai (kik magukat a Világosság Fiainak tartották) és a Világosság Fiai (kik magukat a Világosság Fiainak tartották) között. 2 Josuát túszul ejtették, a világhálón üzentek Istennek, jöjjön el érte, szabadítsa ki. Isten hallgatott. 3 Hallgattak a Sötétség és a Világosság Fiai is (kik magukat egyaránt a Világosság Fiainak tartották), Josua elrablását nem vállalták magukra.
4 A kitűzött határidő lejártával Josuát kivégezték. A kivégzésről készült videót megosztották a világhálón. 5 Az özvegy Mirjám is láthatta, hogy fia egy gerendával körbe-körbe jár, míg össze nem esik. Látta, ahogy vasszegekkel veretik, csuklóiba hatalmas szegeket ütnek, egyetlen szeggel rögzítik a két lábfejet. Látta Josua halálfélelmét, órákon át tartó iszonyatos szenvedését, hallotta az ordítást, a csendet.
6 Harmadnapra soha nem támad fel, mert el se temették. Teste eledel keselyűnek, az ég madarainak.
6 1 Látta Isten. 2 A megyerek Istene is (mert nekik külön Istenük volt, nem osztozkodtak más nemzetekkel, még Istenen sem), és elsújtá villámait dörgő fellegekben.
3 A föld romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. 4 Ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt.
5 A föld puszta volt és üres, sötétség borította.
6 Isten látta, hogy ez jó.
A szövegben pontos és pontatlan bibliai, József Attila-, Kölcsey-, Ómagyar Mária-siralom-idézetek.
