Szoba-konyha, kilátással.
Ötödik emelet, manzárd.
A padlástérben rajta kívül még hárman laknak, egy lakásban. Illetve kettőben. Illetve…
A padlásajtó előtti folyosón van két szoba, szemben egy vécé és egy konyha, benne zuhanyzó, ez a fürdőszoba. Az egyik szobában egy fiatal srác, a másikban egy középkorú pár. Egy fal választja el őket és egy ajtó. Az ajtó elé szekrény tolva. A vécé és a konyha, a zuhanyzóval, közös.
K. Dezső valóságos úr itt, háziúr. Szoba, konyha, előszoba, spájz, vécé, gardrób, fürdőszoba.
Tudta azonnal, hogy ez a lakás kell neki, rá van szabva. A sötétítőfóliákat leszedte a kis ablakokról, a falakat fehérre festette, mehr licht! Besüt a nap – nyáron a Hármashatár-hegy, télen az Aréna mögött bukik le. A fényben látszik, rezeg a por. Nyáron forróság, télen hideg, nyáron nyitva az ablak, füldugóval alszik. Télen pulóverben, melegítőben.
Itt élnek, békességben. A fiatal srác talán az építőiparban dolgozik – nem kérdezősködünk. A középkorú pár közmunkára jár. K. Dezső otthon ül. A számítógépnél vagy a vécén, és nézi a Citadellát. A fiatal srác, ha itthon van, bekapcsolja a technót – csak a dob hallatszik, de az nagyon, remeg az emelet, nem csak a kamionoktól. Szólj, ha hangos, tegeződnek, K. Dezső javasolta, ő a rangidős az emeleten, és a legrégebbi lakó. Nem zavar, most mit mondjon, hogy nem éppen a kedvenc zenéje? A srác meg hallgathatja a káromkodásait és a bömbölő Vacka rádiót. A középkorú pár cigizik, a lépcsőfordulóban nyitva az ablak, de K. Dezső érzi a füstöt, hiába ragasztotta be fönt a kulcslyukat. Kulcslyuk-kukucs. Néha kinéz, tiszta-e a levegő. Füstös. A sráchoz néha feljön a barátnője, ilyenkor nem dübörög a technó. A középkorú pár kora reggel munkába indul, cigi, krákog a férfi, K. Dezső erre ébred. Ha alszik. Hallja, csapódik a rács, elmentek. Rács van, ez az ő birodalmuk, ide más nem léphet be. Csak a liftszerelők. Vagy ha beázott a tető. Ellenőrzik a kéményeket. Lomtalanítás van a padláson.
K. Dezső itt őrzi, nem dobja ki, a rossz hűtőszekrényt, például. Ő rontotta el – kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, a mélyhűtőt, áramtalanítás előtt, ment a Dunára, a legnagyobb hőségben. Csakhogy elfelejtette lekapcsolni a villanyórát, szerencsétlen hűtőszekrény kilehelte lelkét. És itt vannak a könyvei, dobozokban. Ő írta mindet. Pókhálók. Galambok, macskák. Néha bemegy, megnézi. A hűtőszekrényt, a könyveit. Nem lopják. Bezzeg a biciklije eltűnt. Tudja, ki volt. Új biciklit nem vesz. Fölfelé már nem. Lefelé ballagunk már… (Robert Burns)
Patkányfészek, sziszegték neki, nem igaz. Patkány nincs (csak lent, a ház előtti kiskertben láttak). Csótány, volt. Egyszer beszóltak, hogy zárja be az előszobaablakot, féregirtás. A szomszéd poloskát talált. Aztán egeret. Ilyen kis, fehér gecik, a padlásról jönnek, bemásznak a szellőzőn. Egérre nem jönnek ki, csak patkányra, de elintézem őket! Mármint az egereket. K. Dezső újságpapírral betömködte a szellőzőket. De csak a galambok burukkolása hallatszott.
Mostanában, ebben a monszunesőben, ki se mozdult. Kenyérért, sörért. Ebédre zacskós Fokhagymás grízgombócleves, ünnepnapokon Újházi tyúkhúsleves csigatésztával. És Toszkán paradicsomleves bazsalikommal (Toskánská tomatová polévka s bazalkou), fejedelmi! Második fogás Tészta paprikás csirke szósszal, avagy Illatos csirke ízű tészta. Csirke ízű, házi jellegű. Szilva ízű vodka. Mintha. Mintha élnél (Garaczi László)
A szobában egy heverő – egyszer kivitte a padlásra, macska költözött az ágyneműtartóba, azóta macskahúgyszag. Próbálta eltüntetni – mondták, a macska és húgyszaga örök életű. Van még egy kinyitható, kétszemélyes kanapé – nem nyitja ki, minek, kinek. Aludj, / egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze / s rám ne haragudj. (József Attila) Reggel fölkel, köhög, krákog, harákol – ki tudná ezt hallgatni? Elviselni?
Ő se, magát.
90 éve született Zsurzs Éva, már lement a Koppányi aga testamentuma, Abigél, Őszi versenyek, most a Beszterce ostroma. Nemsokára jön a Fekete város, huszadszor. Ellesz, valahogy.
Holnap kimozdul, a Pszichiátriai Gondozóba (most nem a Tüdőgondozóba).
Hetvennyolcperkétezerhét, itt ez a neve, mondta, helyéről felállva, tisztelettudón az asszisztensnőnek. Örült, csak ketten voltak előtte, egy sovány nő és egy férfi, kabátban. Jött egy kövér fiú, le se ült, már kérdezte. Régen jöttek ki? A nő és a férfi csak úgy maga elé bámult. Most jöttem, azóta nem… A kövér fiú egy perc múlva újra megkérdezte. Régen jöttek ki? És kérdezte percenként, pontosan. Csend volt, csak a radiátor percegett, a fiú kérdezett. Amikor végre megjelent az asszisztensnő, Száztízperkétezer!, üvöltötte a kövér, neki ez a neve, régi darab. A sovány nő bement, a kabátos férfi megszólalt. Nem fűtenek. Volt vagy harminc fok, a kövér fiú csendben izzadt, nem kérdezett. A sovány nő kijött, visszaült a helyére. Mindig itt ül, gondolta K. Dezső, amikor a nevét hallotta. Hetvennyolcperkétezerhét! Az asszisztensnő bevezette a főorvos asszonyhoz, K. Dezső kitöltött egy tesztet, már kívülről tudta. A doktornő borítékolta a pszichológiai véleményt. Nem ment könnyen, fél percig hajtogatta és szuszakolta a borítékba az A4-es papírt, míg végre. Neki se könnyű. Hangulata mindig rossz, különösen a reggeli órákban, alig bír felkelni, hangulatjavító szorongásoldóként aethylizál. Pszichésen és küllemében is deklasszálódott, önmagáról csak kevéssé gondoskodik, olvas, ír, verseskötetei is jelentek már meg.
K. Dezső sietett haza, mert kezdődött, negyvenhetedszer, A Sipsirica.
Pedig ezt nem is Zsurzs Éva rendezte (Katkics Ilona).
A nap ma a Népstadion (egyik) reflektora mögött bukott le.
K. Dezső verset írt.
A vécéből a Citadellára látok, / de felvitte Isten a nagydolgomat! / Ötödik emeleti manzárdlakásom / magamra zárom, / nem érdekel, körülöttem a padláson / kik, mik matatnak, / hogy a vasajtó mögött tetves a matrac, / s a galambszar / mindent beterít. / Jó nekem itt. / A repedt, / törött cserepek / lezuhannak, / bezuhog az eső, a hó is. / Mondom, nekem jó itt. / Elég annak / ez a manzárd, / ki egész nap az ablakban / követi a nap lementét. / Ha megjössz, az ajtót halkan zárd. / Poros, zajos, forró, hideg a manzárd. / Legalább nekem szép. / Kívülről egerek kaparásznak, / a konyhában / csótányhad / támad, / ne félj. / Az ember itt fent elvan, / mondom, látszik a Citadella, / jó időben a Kis- és Nagy-Kevély. / Körben a budai hegyek. / Nem hallgatok híreket. / Úgyis tudom, mi lesz: holnap. / Felhők vonulnak, / villamos dörög, a ház összerezzen. / Szirénáznak, dudálnak, / a város felhallatszik az ötödikre. / Gondosan feljegyzem, / a nap mikor, hol bukik le. / Ha a János-hegy mögött, / akkor még nyár van. / Innen le nem jövök. / Vén, veszett kandúr a háztetőn. / A férfi, aki manzárdba ment föl, / és le se jön. // Házból lesz a rom. / Ha rám is dörren a vasajtó, / ezt az egészet magasról / leszarom.
