Sajó László: Öt és feles

A 8-as

Egotrip

(„Az utolsó meccs”) Kőrösi Zoltán emlékének

„Senki nem érkezhet elsőként az öltözőbe, legfeljebb a kiüresedett térben ő lehet az első új honfoglaló.” Az öltöző szaga. „Abban a szagban benne volt a gumistoplik szaga, a bőrlabdák illata, ott volt a lekopott öltözőpadok savanyú párája, a gyúrópadok töredezett bőrborításának a szaga. A vizes törülközők lehelete, az alumíniumstoplik hidegsége. Abban a szagban benne volt a táskák illata, a frissen mosott mezek kipárolgása és a meccs után halomba szórt szerelések izzadságszaga, benne volt a megérkezések izgalma és a szünetek kiabálása, a zuhanyzások és brügölések vízcseppjei, a csapathoz tartozás szaga.”

„Az öltözőbe érve egyetlen célunk lehet: az ablak alatti sarok elfoglalása.”

„Az öltözősarok vitathatatlanul kitüntetett hely: az öltöző szívcsakrája, ahol mindössze egy szomszédunk van, a résnyire nyitott ablakból beárad a túlvilági levegő, és a sportszatyrunkat bátran a földre tehetjük, ott nem fenyegeti semmiféle odébb rúgási veszély.”

„Megjött I., tizenegyen vagyunk, és van már szerelés is, I. vállán piros Jermak hátizsák a sárga mezekkel, a fekete sportszárakkal és fekete nadrágokkal.”

Labda is volt, Kőrösi Zsolt hozta, az egyik középső középpályás, mindig ő hozza.

A labda az övé.

A jobbszélső kikereste szerelését, 7-es mez és gatya, a 8-as Kőrösi Zsolté. 8-as, mint Nyilasi. Hát persze.

„A férfi egyedül állt a sarkon, férfias önuralommal, de visszatarthatatlanul sírt.”

„A síró férfi nem volt más, mint Nyilasi Tibor.”

Mosásban megfakult mezek, elöl a felirat, B. I. O. S. E., Budapesti Iszkra Olajbányász Sport Egyesület. Az I tetején szikra a pont!

„Elmúlt az első két hétvége, Budapesti Iszkra Olajbányász–MAFC Landler 1:5, 43. sz. Építők–Budapesti Iszkra 3:0.”

Most megint itthon, hazai pályán, a Pamuton. „Újpesten, a régi kertvárosban, a Blaha Lujza utcában embernél magasabb téglafal veszi körbe a Magyar Pamut pályáját.” „Örök és visszatérő és megválaszolhatatlan kérdés, hogy szabad-e beszélgetni az öltözés alatt.” „Szívlekvár”, mondta Kőrösi Zsolt. Szívpörkölt tarhonyával, mondta a jobbszélső. Pfúj, válaszolt Kőrösi Zsolt, és felvette mezét, utoljára (a mezt mindig utoljára vette fel), majd hozzátette, szívlekvár tarhonyával, most a jobbszélső grimaszolt, szívpörkölt tarhonyával, utána desszertnek szívlekvár. Ebben maradtak. A csapat csendben öltözött.

„Aki kipakol egy sportszatyorból, az magához öleli az elmúlt mérkőzések minden fontos pillanatát.” „Aki felhúzza a sportszárat, a mezt és a nadrágot, az családot választ család helyett, és kasztot a születési rendje helyett.” „Aki a földhöz ütögetve veri ki a beszáradt salakot, füvet és földet a stoplik közül, megigazítja a cipő nyelvét és se nem szorosra, se nem lazára húzza a fűzőt, nagy csomót bogozva megköti a cipőzsinórt, az nem kevesebbet tesz, mint rítussá formálja az összesűrűsödő emberi tapasztalatot: küzd és bízva bízik, hiszen a lét célja a küzdelem maga.”

Felőlem kezdhetünk, állt föl a cipőfűzésből a jobbszélső. Várj csak, Kőrösi Zsolt meccs előtt mindig bölcsességekkel biztatta (hergelte) csapattársait, „az élet és a harmadosztály szűk ruha, amit előbb-utóbb kinövünk, vagy észrevétlenül elkoptatjuk”. Aha, mondta az ajtóból a jobbszélső, ez már a negyedosztály, blasznégy, blaszfémia!, és röhögött, csak ő, és ment a büfébe. „Különös népszerűségnek örvend a pohár sörrel kísért Unicum.” A jobbszélső „szertartásosan kikérte a tengeralattjáróját (korsó sörbe süllyedő fél Unicum)”. A csapat is elindult, Kőrösi Zsolt maradt utoljára, még utánuk szólt: „A labdarúgás csak az amatőrök és hozzá nem értők szerint szól a gólról. A labdarúgás lényege a passzolás.” „A futball az egymáshoz tartozásról beszél, s ennek a beszédnek a passzolások a szavai.” Mondta ő, aki senkinek se passzolt. Passzold már le azt a kurva labdát, baszd meg, tőled csak örökölni lehet!, mondta Gyurgyák Józsefnek, a másik középső középpályásnak, aki szintén nem volt önzetlen. Középkezdéshez ők ketten nem állhattak oda, mert egyikük se akarta elvégezni, nem akart passzolni a másiknak. A bíró jelt adott, álltak. Állt mindenki. Mi lesz már?, nézett a spori, semmi. A jobbszélső ment oda, rárúgta a labdát egyikükre, a visszapattanót hátrapasszolta, kezdődhetett a meccs.

A jobbszélső „főleg a saját térfelén, a jobb oldalon, a felezővonal és a partvonal találkozásánál várakozott”. Várhatott. Kőrösi Zsolt szabályosan szerelte csapattársát, és megtartotta a labdát a meccs végéig, és a bíró hármas sípszava után „kicselezte az asszisztenst, felbőrözte a kispad mellett álló gyúrót, elfektette a mentősöket és a klub elnökét. Beszáguldott az öltözőbe, kétszer is átjátszotta a zuhanyzást éppen befejező játékostársát és az álmélkodó büfést, magához vette a holmiját, ördögi ügyes­séggel becsapta a kapuőröket és még mindig a labdát vezetve eltűnt.”

Kőrösi Zsolt „eltűnt, és nem is lelték a nyomát. Nem tudja senki, hogy mi a fenével tölti az idejét.”

Többen láttak egy ötvenes férfit, különös ismertetőjele a labda. A hóna alatt, a fején, a kezében, de leginkább a lába előtt, vezetgette, és mindenkit, mindent kicselezett: járókelőt, oszlopot, villamost, autót. A labda mindig nála volt, labdával aludt, és vitte magával boltba, színházba, moziba, kocsmába, vécére, kórházba, kirándulásra, hegyek közé, völgyek közé, mindenhova. Néhány, magát meg nem nevező hölgy szerint az ágyba is – a labdát nézte és simogatta. Így volt-e? Csak az tudható, hogy amikor Kőrösi Zsolt eltűnt, „átláthatatlan feketeség feküdt a pályára, nem csupán a reflektorok hunytak ki, de felmondta a szolgálatot a környéken minden világításra használt eszköz is. Még a zseblámpák se működtek, a gyertyák és az öngyújtók se világítottak, sőt, a gyufák se kaptak lángra. Olyan feketeség volt, hogy mindent bekebelezett.”„Aztán egy hosszú, végtelenül hosszú sóhajtás. Mint amikor a felfújt [labdából] elszáll a levegő.” Elfektetett 8-as. Ezt húzd ki, mondaná Kőrösi Zsolt. Jó, kihúzom.

Kőrösi Zsolt „öltözőszekrényének belső falán” örökre ott maradnak cetlikre írt, meccs előtti lelkesítő szavai: „Hiszen ha az ember szereti a futballt, semmi sem lehet fontosabb.” „A futball azért jó, mert egy jól sikerült testcsel a pálya közepén, egy elegáns becsúszó szerelés a saját tizenhatosunk sarkánál, egy éles, jól irányzott labda a szögletzászlótól, az ötös magasságában, egy jó labdaátvétel, egy okos passz, de még egy ügyesen kivitelezett lesre állítás is élvezetes lehet, következésképp a kilencven perc telis-tele van izgalommal és lelkesítő történettel.” „Nem a futballt, csakis a labdát szerette.” „Egyébként meg le van szarva minden gól.” „Egy jó pályának, ellentétben egy rossz labdarúgóval, lelke van.” „Ahol a kicsi isten lakik.” „Maradjunk a fűnél, a földnél és az illatnál.” „Vízcseppek maradnak utánunk, föld és sár.”

„Sose kérdezd, kiért szól a sípszó: érted szól.”

„Alatta ceruzával egy kiegészítés: A labda az enyém.

 

Az idézetek Kőrösi Zoltántól.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.