Sajó László: Öt és feles

A 8-as

Egotrip

(„Az utolsó meccs”) Kőrösi Zoltán emlékének

„Senki nem érkezhet elsőként az öltözőbe, legfeljebb a kiüresedett térben ő lehet az első új honfoglaló.” Az öltöző szaga. „Abban a szagban benne volt a gumistoplik szaga, a bőrlabdák illata, ott volt a lekopott öltözőpadok savanyú párája, a gyúrópadok töredezett bőrborításának a szaga. A vizes törülközők lehelete, az alumíniumstoplik hidegsége. Abban a szagban benne volt a táskák illata, a frissen mosott mezek kipárolgása és a meccs után halomba szórt szerelések izzadságszaga, benne volt a megérkezések izgalma és a szünetek kiabálása, a zuhanyzások és brügölések vízcseppjei, a csapathoz tartozás szaga.”

„Az öltözőbe érve egyetlen célunk lehet: az ablak alatti sarok elfoglalása.”

„Az öltözősarok vitathatatlanul kitüntetett hely: az öltöző szívcsakrája, ahol mindössze egy szomszédunk van, a résnyire nyitott ablakból beárad a túlvilági levegő, és a sportszatyrunkat bátran a földre tehetjük, ott nem fenyegeti semmiféle odébb rúgási veszély.”

„Megjött I., tizenegyen vagyunk, és van már szerelés is, I. vállán piros Jermak hátizsák a sárga mezekkel, a fekete sportszárakkal és fekete nadrágokkal.”

Labda is volt, Kőrösi Zsolt hozta, az egyik középső középpályás, mindig ő hozza.

A labda az övé.

A jobbszélső kikereste szerelését, 7-es mez és gatya, a 8-as Kőrösi Zsolté. 8-as, mint Nyilasi. Hát persze.

„A férfi egyedül állt a sarkon, férfias önuralommal, de visszatarthatatlanul sírt.”

„A síró férfi nem volt más, mint Nyilasi Tibor.”

Mosásban megfakult mezek, elöl a felirat, B. I. O. S. E., Budapesti Iszkra Olajbányász Sport Egyesület. Az I tetején szikra a pont!

„Elmúlt az első két hétvége, Budapesti Iszkra Olajbányász–MAFC Landler 1:5, 43. sz. Építők–Budapesti Iszkra 3:0.”

Most megint itthon, hazai pályán, a Pamuton. „Újpesten, a régi kertvárosban, a Blaha Lujza utcában embernél magasabb téglafal veszi körbe a Magyar Pamut pályáját.” „Örök és visszatérő és megválaszolhatatlan kérdés, hogy szabad-e beszélgetni az öltözés alatt.” „Szívlekvár”, mondta Kőrösi Zsolt. Szívpörkölt tarhonyával, mondta a jobbszélső. Pfúj, válaszolt Kőrösi Zsolt, és felvette mezét, utoljára (a mezt mindig utoljára vette fel), majd hozzátette, szívlekvár tarhonyával, most a jobbszélső grimaszolt, szívpörkölt tarhonyával, utána desszertnek szívlekvár. Ebben maradtak. A csapat csendben öltözött.

„Aki kipakol egy sportszatyorból, az magához öleli az elmúlt mérkőzések minden fontos pillanatát.” „Aki felhúzza a sportszárat, a mezt és a nadrágot, az családot választ család helyett, és kasztot a születési rendje helyett.” „Aki a földhöz ütögetve veri ki a beszáradt salakot, füvet és földet a stoplik közül, megigazítja a cipő nyelvét és se nem szorosra, se nem lazára húzza a fűzőt, nagy csomót bogozva megköti a cipőzsinórt, az nem kevesebbet tesz, mint rítussá formálja az összesűrűsödő emberi tapasztalatot: küzd és bízva bízik, hiszen a lét célja a küzdelem maga.”

Felőlem kezdhetünk, állt föl a cipőfűzésből a jobbszélső. Várj csak, Kőrösi Zsolt meccs előtt mindig bölcsességekkel biztatta (hergelte) csapattársait, „az élet és a harmadosztály szűk ruha, amit előbb-utóbb kinövünk, vagy észrevétlenül elkoptatjuk”. Aha, mondta az ajtóból a jobbszélső, ez már a negyedosztály, blasznégy, blaszfémia!, és röhögött, csak ő, és ment a büfébe. „Különös népszerűségnek örvend a pohár sörrel kísért Unicum.” A jobbszélső „szertartásosan kikérte a tengeralattjáróját (korsó sörbe süllyedő fél Unicum)”. A csapat is elindult, Kőrösi Zsolt maradt utoljára, még utánuk szólt: „A labdarúgás csak az amatőrök és hozzá nem értők szerint szól a gólról. A labdarúgás lényege a passzolás.” „A futball az egymáshoz tartozásról beszél, s ennek a beszédnek a passzolások a szavai.” Mondta ő, aki senkinek se passzolt. Passzold már le azt a kurva labdát, baszd meg, tőled csak örökölni lehet!, mondta Gyurgyák Józsefnek, a másik középső középpályásnak, aki szintén nem volt önzetlen. Középkezdéshez ők ketten nem állhattak oda, mert egyikük se akarta elvégezni, nem akart passzolni a másiknak. A bíró jelt adott, álltak. Állt mindenki. Mi lesz már?, nézett a spori, semmi. A jobbszélső ment oda, rárúgta a labdát egyikükre, a visszapattanót hátrapasszolta, kezdődhetett a meccs.

A jobbszélső „főleg a saját térfelén, a jobb oldalon, a felezővonal és a partvonal találkozásánál várakozott”. Várhatott. Kőrösi Zsolt szabályosan szerelte csapattársát, és megtartotta a labdát a meccs végéig, és a bíró hármas sípszava után „kicselezte az asszisztenst, felbőrözte a kispad mellett álló gyúrót, elfektette a mentősöket és a klub elnökét. Beszáguldott az öltözőbe, kétszer is átjátszotta a zuhanyzást éppen befejező játékostársát és az álmélkodó büfést, magához vette a holmiját, ördögi ügyes­séggel becsapta a kapuőröket és még mindig a labdát vezetve eltűnt.”

Kőrösi Zsolt „eltűnt, és nem is lelték a nyomát. Nem tudja senki, hogy mi a fenével tölti az idejét.”

Többen láttak egy ötvenes férfit, különös ismertetőjele a labda. A hóna alatt, a fején, a kezében, de leginkább a lába előtt, vezetgette, és mindenkit, mindent kicselezett: járókelőt, oszlopot, villamost, autót. A labda mindig nála volt, labdával aludt, és vitte magával boltba, színházba, moziba, kocsmába, vécére, kórházba, kirándulásra, hegyek közé, völgyek közé, mindenhova. Néhány, magát meg nem nevező hölgy szerint az ágyba is – a labdát nézte és simogatta. Így volt-e? Csak az tudható, hogy amikor Kőrösi Zsolt eltűnt, „átláthatatlan feketeség feküdt a pályára, nem csupán a reflektorok hunytak ki, de felmondta a szolgálatot a környéken minden világításra használt eszköz is. Még a zseblámpák se működtek, a gyertyák és az öngyújtók se világítottak, sőt, a gyufák se kaptak lángra. Olyan feketeség volt, hogy mindent bekebelezett.”„Aztán egy hosszú, végtelenül hosszú sóhajtás. Mint amikor a felfújt [labdából] elszáll a levegő.” Elfektetett 8-as. Ezt húzd ki, mondaná Kőrösi Zsolt. Jó, kihúzom.

Kőrösi Zsolt „öltözőszekrényének belső falán” örökre ott maradnak cetlikre írt, meccs előtti lelkesítő szavai: „Hiszen ha az ember szereti a futballt, semmi sem lehet fontosabb.” „A futball azért jó, mert egy jól sikerült testcsel a pálya közepén, egy elegáns becsúszó szerelés a saját tizenhatosunk sarkánál, egy éles, jól irányzott labda a szögletzászlótól, az ötös magasságában, egy jó labdaátvétel, egy okos passz, de még egy ügyesen kivitelezett lesre állítás is élvezetes lehet, következésképp a kilencven perc telis-tele van izgalommal és lelkesítő történettel.” „Nem a futballt, csakis a labdát szerette.” „Egyébként meg le van szarva minden gól.” „Egy jó pályának, ellentétben egy rossz labdarúgóval, lelke van.” „Ahol a kicsi isten lakik.” „Maradjunk a fűnél, a földnél és az illatnál.” „Vízcseppek maradnak utánunk, föld és sár.”

„Sose kérdezd, kiért szól a sípszó: érted szól.”

„Alatta ceruzával egy kiegészítés: A labda az enyém.

 

Az idézetek Kőrösi Zoltántól.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.