Sajó László

Elég volt az álmokból!, fújta szét dühösen az elporladt Álmoskönyv betűit (hogy majd kétségbeesetten szedegesse össze) Resti Kornél – ki a házból, a pályaudvarra! Hideg van, de a nap még megcsillan a síneken, ám a várótermek vaskályháiban már gyufára vár a gyújtós, karácsonyra befútta a vasutat a hó… Ezt nem várja meg, elindul.

(2. olvasat) Nagy busz áll elhagyatva, beszállok, már ülnek benne, valahová menni (menekülni?) kell, mondom, én nem tudok vezetni, snitt, már egy kisebb, fekete busz, vajon beférünk-e, igen, állunk, nincs, ki vezessen

Az élet álom (Pedro Calderón de la Barca) álmaim is cenzúrázom (K. Dezső)

(avagy A futball ábécéje - V mint vébé)

Cs mint csel

Kulcskérdés a következő napokra-hetekre. Mi a közismert sportbárok helyett a kevésbé nyilvánvaló, de nem kevésbé pompás helyeket gyűjtöttük egybe szubjektív ajánlónkban.

(Horváth "Gólokozó" Árpád történeteiből)

(Dr. Tamás történeteiből 2.)

Tamás a Pinka poharazóban itta a csapolt soproni ászokot, az elsőt. A horvátnádaljai ászok csak később érkeznek, testületileg. Nemrég ért véget a megyekettes meccs, egynullra lezúzták Csákánydoroszlót, és maradtak a dobogón; sokan már a megyeegyben látták a csapatot, onnan meg már csak pár ugrás a Rohonci út - reszkess, Hali!

2013. 12. 03-án vége volt a világnak. A világ végét senki sem vette észre, a világ létezett tovább, csak éppen, elérvén a véget, elindult visszafelé, görbületének túloldalán, önmaga negatívjaként. Mert az idő, akár a tér, görbül, a világ, a téridő.

Rijarijahungárija két falu egyesítése révén jött létre, úgy is mint Rijarija és Hungárija. Bár egyesek (a trialisták) szerint három volt az a kettő: Rija, Rija és Hungárija. A dualisták ezt váltig tagadják - dúl a harc a két tábor között, még falunapon se beszélnek egymással. Az egykor volt két (három?) faluban lakók se kedvelik egymást, ahogy ez már lenni szokott: Tunyogmatolcson a tunyogiak lenézik a matolcsiakat, azok meg őket; Gávavencsellőn a gávaiak a vencsellőieket, és viszont; Rásonysápberencsen a rásonyiak a sápiakat, a sápiak a rásonyiakat, ők együtt a berencsieket, akik... Így megy ez, mióta falu a falu.

(Bevezetés) A pálya télen a legszebb, akkor is akkor, ha hó alatt van. Mert nem látszanak a vonalak, a stoplinyomok, a becsúszó szerelések mélyszántásai, egyáltalán nem látszik, hogy valaha is voltak itt emberek. Most sincsenek, csak néhány lábnyom jelzi, hogy a környékbeliek a pályán át közelítik meg a Sport büfét. Ami elég helytelen, mármint hogy nem kerülik meg a pályát, mert a pályát ilyenkor hagyni kell, téli álmot alszik. Hulljon rá hó, szálljon rá varjúcsapat, fújjon be gallyat, a kőfalról törmeléket a szél, de ember ne háborgassa.