Sajó László: Öt és feles

Borház

Egotrip

Amióta nem iszik rövidet, K. Dezső borozókba jár.

Ez így (persze, megint, soha) nem pontos, eddig is borozókba, rövidet inni.

Meg sört.

Mi lesz a bádogbüfékkel?! Majd. Borok ott is vannak.

BORHÁZ. Amikor először bement, délelőtt, már nagy a hangulat. Zenegép, nyár van, alig fürdőruhában, mindenki kabátban, valaki táncol (táncot mímel, kezei fönt, csettintget) az ivó közepén (néhány négyzetméter az egész), valaki lebukik a zenegép mellől a könyöklőről, a táncoló barátságosan belerúg, valahol messze délen, örökös napsütésben, táncol tovább, a lebukott feltápászkodik, poharába kapaszkodva felül a székre.

Egy mankós férfi (egymankós férfi), bent.

Megint jönnek. Jobb kezében mankóval, be, szia, drágám, köszön a pultosnőnek, kapja a szokásost, két deci fehér.

A férfi a könyöklőre borulva.

Egy mankó a pult mellett, tartalékban.

K. Dezső két deci üveges (sic!) bikavért iszik, még nem nézték ki, egyelőre.

Már éppen mondani akartam, hogy végre nyugalom van, erre lezuhan a székről, mondja a mankós (aki bejött).

Várjuk meg, mi lesz még délután, a pultosnő kijön, a könyöklőről elveszi a poharakat.

A férfi a könyöklőn alszik tovább.

Nem kell őket kiszolgálni, mondja a mankós, aki bejött.

A pultosnő visszamegy, nem úgy jöttek be, nevetgéltek, nyomkodták a zenét.

Kint isznak (mutatja, hogy feleseket), aztán jönnek be, mondja a mankós, aki már bent volt.

Itt bent is isznak pálinkát.

Házi pálinkát, a pultosnő tudja.

A benti mankós felemeli mankóját, emlékeztek, amikor kidobáltam az ilyeneket? Most is kidobálnám, ha fiatalabb lennék.

A sapkás (ki nem sapkás?) felemeli fejét a könyöklőről, körülnéz – nem érdemes felébredni, visszaalszik.

Már úgy volt, hogy rendőrt hívok, meséli tovább a pultosnő.

A mankós (aki felemelte mankóját) folytatja, meg is volt sértődve a fiatalabb, hogy egyből rendőrt, ilyen a magyar… Kérdezte, hogy te nem voltál részeg, amikor fiatal voltál? Mondtam, most is az vagyok, pedig már nem vagyok fiatal… Részeg vagyok, de hülye nem… Az a dagadt nő szoktatta ide ezeket…

Barbira gondolsz?, a pultosnő tudja, hogy rá, de megkérdezi. Beszélgetnek.

Arra. Másnap ki se nyitott. Bejött, táncolt, és másnap nem nyitott ki. Ez vasárnap volt. Nem szombaton? Nem. Csend, ritka vendég itt. Most se sokáig marad.

Holnap csinálok babot, mondja a mankós, aki bejött. A másik kérdezi, retekbabot?Zöldbabot. Vagyis sárgát. Az volt a közértben. – Fagyöngybab. Csinálsz rántást, és kész. Tudom én. Akkor miért kérded? Nem kérdeztem.

Még egy mankós be.

A könyöklős felemeli fejét, úgy is hagyja, míg kortyol. Aztán vissza. Hosszú még a nap.

Egy fiatal bejön, ordít valamit, nem érteni. A zenegéphez megy, és most az üvöltő zenével ordít, Holnap hajnalig! A könyöklős mélyen alszik, hajnalig nem teheti, 8-kor zár a hely.

Kint… Kit érdekel, mi van kint?!

Jönnek-mennek emberek, buszok, villamosok.

Elültek mellőle, annyira undorító volt.

Férfi, Brixton dzsekiben, be – különös ismertetőjele, hogy nincs szakálla.

Az imént bejövő mankós bedob a zenegépbe, mert a nézését, meg a járását, / csipőjének a ringását… És mozog rá, Robertó, mondja mosolyogva, gagyi, a pultosnőnek nem tetszik. Csak ezt találtam az újba’, mondja a mankós, aki. Dzsoni, az jó, mondja a simléderes sapkás, eddig csendben volt. De Kisgrófo a legjobb. Brixton dzsekis kimegy, előveszi a hozott műanyag bort. Simléderes sapkás (és vannak még a kötött sapkások – a Brixton dzsekisen a kötöttre simléderes húzva) kimegy utána, ő is beleiszik. Az új számra visszajön, mióta Kuksi a fülembe rakta, nem megy ki. Berivájtos. Szerintem nem. A pultosnő ma ellentmondó hangulatban. Mond egy nevet, K. Dezső nem érti. Mit ért egyáltalán? Mit keres itt?

Idegen test.

A zenegép mellől beszélgetés. – Szétkokainozva. A kokain, az a legjobb. A marihuána. – Az, kólásan. A Brixton dzsekis a kezét mutatja. Egész éjjel fájt. Ezzel a sebbel fogok tarhálni. Nem tudtam aludni. Ahogy mozognak alatta. Szemüveges, kék munkaruhában, kesztyűs kezekkel, be. Bementem a sürgősségire, ott feküdtem előtte. Három orvos vizsgált, egy érsebész. Ez volt pénteken. Mondták, hétfőre menjek be. Adtak papírt. Bemegyek nyolcra, mondják, nincs rajta időpont. Nagyon ideges lettem, hát gondolják, hogy csak úgy bejövök? De azt mondja a nő, nem tud mit csinálni. Na, felmentem az onkológiára, tudtam, hol van. Annyira felidegesítettek. Csak februárban tudom fogadni, mondta az orvos. De annyira fáj a lábam, nem tudok ötven métert se menni, le kell ülnöm. De csak mondta, értsem meg, csak februárban tud. Addig hogy fogok dolgozni? Mondja meg a főnökének, adjon könnyebb munkát. Persze. Maga a körzeti orvosom, csináljon valamit! Maga egy orvosi csoda, mondta. Ekcémával. Akkor utaljon be máshova! Erre beutalt Kőbányára. Meg felírt egy négyezer forintos gyógyszert. Majd veszek fájdalomcsillapítót, vény nélkül. Voltam a MÁV-kórházban is, a MÁV-nál dolgozom. Kivertem ott is a balhét, felhívták a biztonságiakat. Mondtam, a kezem fáj, a lábam is, de lerugdosom őket a lépcsőn. Tapogatja a kesztyűjét. Már mállik szét. Ötvenkét évesen jön elő minden bajom? Az építőipar rakott be. A külső vágányra ki kellett vinnem a vizet. Most majd nyugdíjas munkát csinálok. Feküdtem bent, mondta az orvos, van egy jó meg egy rossz híre. A jó, hogy a gyomromnak nincs baja, a rossz, hogy a gyógyszerek rámentek. Kamillatea, cukor nélkül. Tea, háztartási keksz. Két hétig. Fél disznót meg tudtam volna enni. Bementem a Bosnyákra, és megettem egy lángost. Odajön a könyöklőhöz, az alvóhoz, és ahol K. Dezső, papírjai betelvén, használt (és újrahasznosított) vonaljegyekre ír; aggódik, kiszúrják, kirúgják, legalábbis kiutálják, kinézik, de a kesztyűs rá se hederít, mintha itt se lenne, nem tudtok valahol olcsó telefontöltőt?, tudnak, nézd meg a…, K. Dezső nem érti, ezt se, és különben is, beteltek a vonaljegyek. Innentől fejben jegyzetel.

Mindenki ki, cigizni, K. Dezső kettesben a könyöklőn alvóval.

Férfi két kék mankóval be, rögtön a zenegéphez. Most jön a Hair, mondja a pultosnő, hogy tudja!, a kék mankós is tudja, kívülről, Mencseszter íglend, iglend!, és K. Dezső látja a repülőbe menetelő sisakosokat, a mankók a könyöklő alatt.

Cigizők be, a pultosnő rájuk szól, hagyjátok nyitva, és kimegy ő is, de szép idő van!, hideg, de süt a nap, besüt a kocsmába, Let the Sun­shine!, a mankós, mankói nélkül a zenegép mellett üvölti, Lesz disznósajt! Vasárnap, fél egy, a környező panelekben ebédhez készülődnek a bentlakók. A kintlakók bent énekelnek, az egész kocsma táncol, csak K. Dezső áll, szorongatja és halogatja az utolsó kortyot.

És a könyöklős alszik, máma még, tovább.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.