Sajó László: Öt és feles

Borház 2.

Egotrip

De ki vagy fürödve!, jól szituált (legalábbis jól, a helyhez túlöltözött) így köszön a Brixton dzsekisnek, pinára megyek, válaszolja. A mankós (K. Dezső már nem tudja, melyik) zsíros kenyereket osztogat – piros színű, házi zsír lehet, fehér műanyag pohárból ken. K. Dezsőt persze nem kínálja. Brixtonos a vécébe indul, ezt meghallgatom (Zoltán Erika, Veled oly szép), aztán be, ki, most jön a rokabili, jól szituált (valahogy néven kell nevezni) rászól, ne rokadilizz, telefonálok, de a brixtonosnak beszélhet, neki senki sem dirigál. Jól szituált nem adja fel, szeretitek a Mata Harit Hobótól?, csend, nem szeretjük, mondja a mankósok közül az egyik, és tombol a rakendroll.

Fila hátizsákos a könyöklőnél ideges lesz, Utánad én nem iszom! Szopós kurva után nem iszom! Ahol poharat látsz, beleiszol! Nagyobb kurva vagy, mint a Magdi! Azt is majdnem kibasztam a lakásomból!

Árva fiú, jól szituált megint, ki rakta be Cserhátit? Szuper! A Moulin Rouge-ban ittam vele.

Fekete, kapucnis dzsekis sörösrekeszen ülve boroz, kimegy.

Az egyik könyöklő rekeszeken (amikor kellenek, megemelik), a másik egy barna, lapos, lehajtható fedelű szekrényen, benne kétliteres műanyag borok.

– Megyünk, kicsim? – Kicsim? Beütötted a fejed? – A kicsim vagy, nem?

Zöld sapkás nyomogatja a zenegépet, melyik az a szám? Nem a Led Zeppelinen van. Arra adok egy ötvenest. – A retrón van.

– Majd adok egy ötvenest, ha kijössz velem az erdőre és megfogod. Sose néztelek kurvának, az vagy. Ha látna a férjed. – Nem szeretne téged.

– Megígérte, novemberbe’ szabadult, persze azóta iszik.

– Ne szóljál, fejbe rúglak a bakanccsal.

– Hallod, megcsal az Éva. – Jó segge volt, megráncosodott.

– Valami retrógeci van rajta. – Nyomd be, hogy előadó Led Zeppelin.

Fekete, kapucnis dzsekis bejön, dalol, Kárpátok, zengjetek!

– Rokkos geci volt! Szétbaszom az egészet. Nem találják a Led Zeppelint.

– Kimegyünk az erdőbe, vagy nem? – Nem vagyok én vadász.

– Megvan! A világ legjobb zenéje! Nem jó az ötvenes, százas kell! Annyit nem ér meg.

Helyette Deák Bill, hívlak Puskás Öcsi, Simon Tibi, Zsiborás, Zavadszky, Kuksi, Vadölő, Járóka Sanyi, hívlak Dalnoki Jenő, Latabár Kálmán, Alfonzó…

Hiába, na, ez a Bill, mondja a hátizsákos, a zöld sapkás felhorkan, egyáltalán, beszéltél vele? Én beszéltem, a Pongrácon a házba udvarolt, én a földszinten laktam. A szekrényes könyöklőnél kopasz srác megszólal, én pingpongoztam vele, itt lakott a hetvennyolcban, kitettem a sarokra és nem érte el, de csak ritkán tettem ki. A lakásba is beengedett. A zöld sapkás érzi, ezt überolni kell, hatéves voltam, amikor beszéltünk, aztán megszólal, végre, a Led Zeppelin, How Many More Times, a zöld sapkás eksztázisban. Bevallom őszintén, férfi létemre lefeküdtem volna vele. Göndör haj, farmer, farok félrerakva, és hozzászólások mindenhonnan, kinek ki tetszik, ki kivel, ha úgy adódott volna – Jimi Hendrix és Freddie Mercury a sztárok.

Jól érzem magam itt, miért mennék haza?
A hátizsákos a zöld sapkáshoz fordul, és megismétli a kérdést, de az még mindig révületben, a Zeppelin és a göndör haj hatása alatt, így magától kérdezi meg, többször, Jól érzem magam itt, miért mennék haza? Aztán egy nőnek mondja, kenyeret kell venni, tehát a nője is itt van és gondol a jövőre is. Kiflit, mondja a nő, a kenyér jobb, nehogy már a csaj mondja meg.

Néni feszülő leopárdnadrágban, CBA-szatyorral be, kér két deci fehéret.

Férfi mankóval, nejlonzacskóban két kiflivel be.

Mit csinálsz hétvégén? Kérdi a zöld sapkás a hátizsákost. És válaszol, meg fogsz halni.

A pultosnő a szekrényes könyöklőhöz megy, kié ez a sok cumó? Itt nem lehet tartani! A zöld sapkás mutatja a műanyag szatyrokat, dobd ki ezeket is, tele vannak bogárral! A pultosnő nézi, kié ezek? A Kisbáróé, nevezett idős, köpcös, szakállas, sapkás (hisz mindenki az), kint cigizik. Aztán csak azt veszed észre, másznak a hajadon, mondja a zöld sapkás a pultosnőnek, az enyémen ugyan nem, kopaszra vágom, a kopasz megszólíttatva érzi magát, ahol megjelenik a csótány, nem lehet kiirtani. Kisbáró bejön, átpakol a szekrényes könyöklőtől a rekeszeshez, rend lesz. Megszólal a Deep Purple, Smoke on the Water, a zöld sapkás a szakértő, elmondanám, ez a leggyengébb számuk. Száll a dal, a füst a víz felett, ki a kocsmából, földre nyomva; nyomott idő van, esik, mióta, egyfolytában.

Egy középkorú nő, a könyöklőn tömött fekete sportszatyra.

Bejön egy fekete kendő, benne bőrkabátos cigány asszony, kezében fehér reklámszatyor, leteszi a bárszékre, áll, nem megy a pulthoz.

Te kurva!, Sanyi Magdi után dob egy szivarkát, amikor az kimegy az esőbe.

A pultnál beszélgetés – Négy tányérral ettem! – Húslevest? Marhahúslevest? – Cérnametélttel! – Nincs fogad, azért etted!

A középkorú nő K. Dezsőhöz lép, kezében celofáncsomag, olcsón adom, alsónadrág, kötött meleg kesztyű. K. Dezső köszöni szépen, vegyen már, Erdélyből jöttem, ma még nem árultam semmit. K. Dezső továbbra is köszöni, de meghívom két deci borra, nem szokott ilyet, boldog új évet adjon az isten!, ágynemű is van, K. Dezső jelzi, ennyi volt a társalgás, a nő elteszi a pénzt, nem megy a pulthoz.

A cigány asszony se, a könyöklőre fekteti arcát, alszik?

Neki megvolt minden foga, de sose mosta meg, bicskával piszkálta ki.

A fekete, kapucnis dzsekis kimegy, észreveszi az ajtóban az eldobott szivarkát, felveszi, rágyújt.

Úri hely ez, mindenki szivarozik, már dobálják is.

Magdi visszajön, csengő van!, az ajtón zörög a kettétört vasalás, ő törte ketté, amikor odavágott. Nem lehet könnyű Sanyinak.

A cigány asszony most háttal a könyöklőnek támaszkodik, két keze pulóvere zsebében, fehér reklámszatyor bal csuklóján, szeme csukva, alszik?

A fekete, kapucnis dzsekis be, a középkorú nő felmutatja neki a celofáncsomagot, nekem, most, amikor két tányérral ettem?!

A cigány asszony nyöszörög, mond valamit halkan, elindul a pult felé.

Csend van, a pultnál is, zenegép se.

– Kinek van ilyen húgyszaga? – Szerinted?, kérdez vissza a pultosnő, a cigány asszony odaért, bőrkabátja belső zsebéből piros pénztárcát vesz elő, kotorász. – Tedd ide, mondja a pultosnő, a cigány asszony tovább nyöszörög, akkor mért nem mész orvoshoz? A cigány asszony a tálkába teszi a pénzt, nem megyek, dógozok, a pultnak támaszkodik. – Még egy húszas kell, a cigány asszony kotorász, nyöszörög, beteszi a tálcába.

A középkorú nő elköszön a pultosnőtől, kimegy, sporttáskája a vállán. Ebben az esőben nem fog eladni semmit, máskor se.

A cigány asszony megkapja italát, két deci fehér, a könyöklőhöz megy, nyöszörög.

Zene, Bill megint, néha még álmodom, már nem félek, bármiben hittem is, mind tönkrement.

K. Dezső is elköszön, zörög a vasalás az ajtón.

Esik.

Neked ajánljuk