A pulton cserepes virágok, félliteres pohárban vágott cirmos rózsa. A falon művirág. Nemzet(köz)i nőnap. Mankós férfi be, jobb csuklóján celofánban cserepes nárcisz. Kér egy Ászokot, aztán átadja a virágot a pultosnőnek, puszi.
Zenegép: Madonna, terepruhás, hosszú, ősz hajú, középkorú férfi táncol (csápol a kezével) a szekrényes könyöklőnél, hátracsapott simléderes lelkesedik, ez a Pákó?! Helyreigazítják, visszamegy a pulthoz, kérsz még valamit? – Most vagyok józanodásba, megyek a Digibe, de ilyen állapotban?! Pultosnő a virágai mögül, legalább az asztalra csapsz!, hátracsapott simléderes elgondolkodik, azt mondod?!
Zenegép: Omega, Életfogytig rock and roll, hátracsapott simléderes ezt is tudja, ez a Schuster Lóri! Sanyi léggitározik a kocsma közepén, és helyreigazít, Elefánt!, a hátracsapott simléderes csápol, pont úgy néz ki, mint Kóbor, top cop security feliratos dzsekis átkarolja őket, jobb kezén kesztyű, hátracsapott simléderes ordít, ez a Radics Béla!, Sanyi fölnéz a léggitárból, a Molnár, Elefánt, te barom!, jön még egy mankós, neki a bal csuklóján fityeg a celofános cserepes; két deci fehér, virág átad, puszi, a hátracsapott simléderes józanodik, ez a Jimi Hendrix, bal kézzel gitározott, idős úr, sapka nélkül, a pult mellől, neki mindegy volt, Sanyi és a terepruhás ősz hajú, Molnár és Kóbor ugrálva léggitároznak, új vendégek érkeznek, mankóval vagy anélkül, de mindenki virággal, a pult, a kocsma megtelt, Életfogytig rock and roll, tied a sziget, de csak a sziget, ahol élsz!
Zenegép: Aranyeső, a gép mellett, a könyöklőnél, a bárszéken roma fiú ül, két kanalat vesz elő, egymásba teszi őket, és a combján kíséri a zenét, ha meghalok!, mozdul, ring, táncol a kocsma.
Mikor viszel már Velencébe? Gyűjtsd a lóvét!, idősb hölgy idősb úrnak a pultnál, úri hely. Gondolával megyünk!, lelkesedik az úr, mellettük fiatal ember, majd én viszem a gondolát, papa! Magdi be, egy sóletkonzervvel és két szelet kenyérrel, leteszi a szekrényes könyöklőnél, Sanyihoz megy, menjél, mert nem kapsz, Sanyi felnéz, nagyon messziről, dehogynem, marad, Magdi megfogja, gyöngéden, az arcát, elfogy! Ha nem fogy el, hazaviszik!, de Sanyi nem éhes, már nem is szomjas, Sanyi, kérsz valamit?, nagyfejű a pultnál, és Magditól kérdi, adhatok neki?, Sanyi felnéz, nem kérek, de mert meghallotta a második mondatot is, korrigál, két decit, és visszasüpped. Magdi hátizsákján, Sanyi kabátján, ziherájsztűvel, kokárda. Nagyfejű Magdihoz, miattad vették el a bérletem, ezt is Sanyira kened, mindent rákensz, Magdi simléderes sapkáját igazítja, nem én voltam, ne üljek itt többet, ha nem mondok igazat, erre Sanyi is magához tér, te mondtad a Zsuzsinak, Magdi odafordul, mit mondtam a Zsuzsinak? Nekem mondod? Mész a férfiszállóra!, Sanyi nem hallja, ez Magdi szerencséje, Sanyi is csak téged üt, mondja a nagyfejű, iszik, Magdi, kezében pohárral gesztikulál, ellopták a hátizsákomat is, szólt a sofőr, de már késő volt, Sanyi megint magánál, ne mondd már, hogy a Zsuzsi volt, Magdinak elege van, kinek van egy cigije?, indul ki, K. Dezső nézi a falon a feszületet, a képeslap rozsdás szöggel rögzítve a falon, a szög a kereszt tetejébe ütve. A kokárdák lekerülnek, húsvét jön.
Bejön Éva, a fiújával, a vécére mutat, foglalt?, a pultosnő válaszol, nézd meg, Éva be; ki kell facsarni a bugyit, a fiúja röhög, napszemüvege kopasz fejére tolva; Éva ki, mi a helyzet?, most a pultosnő kérdez, Éva nem érti, milyen állapotok uralkodnak a vécében?, pontosít a pultosnő, szabatosan, nem tudom, nem láttam, nem ég a villany, mondja Éva, különben se ülök le. A kitűzött képeslap-Krisztus mellett a falon vonalas füzetlapra rajzolt kendőbe bugyolált asszony, Mária?
Radics eldobta a kottát, nem kellett neki, hátracsapott simléderes válla mögött léggitározik, Hendrix így játszott, azért ez nem könnyű, a gitárnak is súlya van, simléderes csak úgy egyszerűen léggitározik, ki volt a gitáros? És válaszol, Alapi a Deltából, ennek megörülnek, gitározásból ölelkezés; ez a Bill!, hátracsapott simléderes most az egyszer felismeri, puma simléderes dülöngélve kimegy; kötött sapkás az ajtóvason elnyom egy majdnem egész cigarettát, be; add nekem, mondja a simléderes, de az nem hallja Billtől, kéne egy hűtőszekrény, hol jegelném a vágyam, kéne egy ápoló, ki megmérné a lázam, puma simléderes dülöngélve be, kezében nagy gyros, falja; kéne terített asztal, hol mindig van meleg étel, kéne egy pincér is, ki tudja, mit, mikor kérek, kéne kis világosság, ebben a sötétben, Uram, csak ennyit adj, mert még soká élek, a falon további portrék, három férfi, K. Dezső felismeri Sanyit, épp a képe alatt ül a sarokban, kéne egy üres fal, hova rajzolnék egy képet, a testvérekről, igazakról, kik már a mennyben élnek, kéne egy jó autó, hova mankóval beférek, kéne egy ajtó, hova mindig betérek.
Április 4. van, Sanyin még mindig kokárda, tüntetőleg? Csirkecombot eszik, kidobja a csontot a szemetesbe. A feszület, a portrék a falon, karácsonyig tart a húsvét. Sanyi mellett van még két kifli, a másik könyöklőn kiló szeletelt kenyér. Két vezetéktakaró sínbe csokor művirágok tűzve – ki halt meg? Haljon április 4.?
Új portrék a falon, Sanyin új sapka, a kokárda még mindig rajta, április 11. van, a költészet napja. Zenegép: Váradi Roma Café, Szent ének, Nem akarok soha többé bűnben élni, Szeretnék Uram a Te ösvényedre lépni. A pultosnő kijön, az a virágos ott volt?, mutat a túloldalra, a járdán virágárus, anyák napja lesz? Sanyi válaszol, lebontották a bódét, azt a kupolásat, az volt ott. Anyák napja május 1-jén lesz. Attila és egy másik fiú be, használhatom a vécét?, a pultnál papírt is kap, nyomd ki magad!, szól utána Attila, mi van a szemeddel, kancsal vagy, nem is vettem észre, az egyik szembogarad lejjebb van, Attila hagyja, hogy vizsgálgassák, gyerekkoromban hosszú volt a körmöm, belekaptam, Sanyi felnevet, ha be van rúgva, mindig ilyen a szeme, és mikor nincs berúgva?, a rekeszes könyöklőn háromdecis pohárban orgona, a könyöklő alatt vastag dzsekik, irhabunda gyömöszölve. Hogyan éltem eddig, Te jól tudod, láttad, Bocsásd meg, hogy ez idáig nem a Te utadat jártam. A pultosnő már nem vizsgálgatja Attila szemét, hoztad a pénzemet?, kétszázötvennel jössz, a fiú kijön a vécéből, mindjárt hozom, Attiláék kimennek, azt várhatod, mondja Sanyi, aki egyre rosszabbul néz ki, kokárda a kabátján, ő nem vette le, egyiket se, a falon is maradt a képeslapfeszület, vége a szent éneknek, Dicsőség néked, ó, Mindenható.
Középkorú férfi be, dobni akar a gépbe, Anya, higgy nekem, ezt akarom, tegnap volt anyák napja, már nincs anyám, részeg középkorú nő segít neki, az nem azon a cédén van, a bulicédén, pénz be, bocs, nem ezt akartam, szám lemegy, aztán megszólal Bódi Guszti és a Fekete Szemek, Virággal érkezem hozzád, ami sosem hervad el, / Ó anya, boldog leszel, / Értem sírsz, tudom, érzem, és mindig könnyezel, / Ó anya, most jöjj közel, a középkorú férfi sír, részeg középkorú nő táncol, kék mankós férfi, mankói a könyöklő alatt, odamegy hozzá, megfogja a kezét, derekát, forgatja, kipörgeti, táncolnak.
