- minek -

"Ez olyan specialitása Budapestnek, hogy ezért magáért idegenforgalomnak kellene megszületnie. Csábítani lehetne a világ utazóit, hogy jöjjenek megnézni, mert ehhez hasonlót sehol sem találnak. Hatvanezer ember egy-egy napon kint a vásárban. (...) Néztem a szép fák alatt a roppant nyüzsgő tömeget a gyönyörű napsütésben, s azon ábrándoztam, hogy mit lehet még evvel az országgal s evvel a néppel csinálni, ha egyszer úgy szervezik meg, mint ahogy ezt a vásárt szervezték meg a rendezői."

Breakbeat, downtempo, indusztriál és a többi: a Sziget elektronikus kínálatából a Narancs puttyogásügyi szakértője mazsoláz.

A Stateless kétségtelenül egyike a legígéretesebb brit zenekaroknak: a Leedsből származó öt angol szinte mindent tud, amit a kompozíciós technikákról ismerni lehet. Elbűvölő dalokat írnak, melyeket remek hangszerelésben és igen impresszíven adnak elő - mondhatni: mi kéne még?

Nem hiszünk a szemünknek: idén már tizenötödik alkalommal várja szinte hazajáró vendégeit a soproni Volt Fesztivál - kezdők és haladók egyaránt kipróbálhatják a négynapos (július 4-től 7-ig tartó) zenés maratont.

A Münchenben élő Ben Mono (alias Paul Beller) egyike napjaink trendszabó zenei iparosainak - tulajdonképpen oly kézenfekvő, amit csinál, mégis első hallásra megragadja a befogadót.

Matthew Dear, korunk egyik legtehetségesebb producere és egyik legsajátosabb performere Texasban született, de hamarosan, még tinédzserként Michiganben kötött ki, s ott egy életre elvarázsolta őt a detroiti techno.

Nem is kell hangsúlyoznunk, mennyire örvendetes tény, hogy ismét van jó néhány olyan hazai zenekar, amely nem csupán fenomenális bulikat ad (itthon és külföldön egyaránt!), de zenéje hanghordozón keresztül is "átjön".

Tom Jenkinson, alias Squarepusher egyike az utóbbi bő évtized legtudatosabb, egyben legkreatívabb zenekészítőinek. Amikor a kilencvenes évek közepén elkészítette első felvételeit (bemutatkozó anyagait, két 1994-es maxiját még Tom Jenkinsonként szignálta), a szerencsés, avatott keveseknek rögvest leesett az álluk.

Múlt csütörtökön körülnéztünk a fővárosban. Nagy meglepetések nem értek bennünket.

Zeneszerző, zenész, író, kritikus, egyetemi tanár. Eddigi főműve, az eredetileg 1995-ben megjelent Hangok óceánja néhány hónapja magyar fordításban is elérhető. A kifogástalan angol úriember benyomását keltő, visszafogott, halk szavú David Toop a Nagy Britmánia március 4-i záró partiján lépett fel a Trafóban.

A szlovén kultúra zászlóshajója és egyik legfontosabb exportcikke, a Laibach hosszú szünet után 2003-ban tért vissza a WAT című albummal, amely jórészt a zenekar ideológiájához igazított, alapvetően elektro-techno típusú tánczenéket tartalmazott.

A nevét a Roxy Music 1972-es debütalbumának egyik dalából kölcsönző Ladytron nemcsak zenéjében, hanem a tagok származását tekintve is eklektikus: a két frontlány, Mira Aroyo és Helen Marnie bolgár, illetve skót származású, Reuben Wu effekt- és szintifelelős Hongkongban látta meg a napvilágot, Daniel Hunt gitáros-szintis pedig tősgyökeres liverpooli. A második alkalommal megrendezett Nagy Britmánia február 3-i nyitópartiján ők voltak a főzenekar. A koncert előtt az együttes egyetlen angol tagjával beszélgettünk.