Lemennek békába - múm: Go Go Smear The Poison Ivy (lemez)

  • - minek -
  • 2008. január 31.

Zene

A múm (csak így, csupa kisbetűvel) még az amúgy is sokszínű, tehetségek tekintetében módfelett gazdag izlandi zenei életben is kuriózumnak számít - produkciójuk egyszerre mellbevágóan meglepő és egyben bájos is, már amennyire ezt a sűrűn alkalmazott elidegenítő effektusok lehetővé teszik.

A múm (csak így, csupa kisbetűvel) még az amúgy is sokszínű, tehetségek tekintetében módfelett gazdag izlandi zenei életben is kuriózumnak számít - produkciójuk egyszerre mellbevágóan meglepő és egyben bájos is, már amennyire ezt a sűrűn alkalmazott elidegenítő effektusok lehetővé teszik. A zenekart ma is működtető "alapító atyák" (Gunnar Örn Tynes és Örvar Póreyjarson Smárason) már ifjú korukban belemerültek a zenebarkácsolás rejtelmeibe (Gunni például Amigán gyártott jó kis hardcore technószámokat) mígnem egyszer Örvar az iskolában rátalált egy padlón heverő cédére: ez volt az Aphex Twin Selected Ambient Works című legendás albuma, ami örökre megváltoztatta a zenéhez való hozzáállásukat. Ezután sürgősen összeálltak egy lány ikerpárral (Gyda és Kristín Anna Valtysdóttir addig Pixies-számokat játszott egy iskolai zenekarban), majd számítógép és egy rakás furcsa, öreg hangszer segítségével nekiálltak kísérletezni. Első lemezük, a Yesterday Was Dramatic - Today Is OK 2000-ben jelent meg Izlandon, s hamarosan világszerte felfigyelt rájuk a vájtfülű publikum - folktronika meg posztrock, ilyeneket mondtak rájuk, ami azért csak részben káromkodás. Az elektronikus puttyogás és különös hangminták ötvözésével létrejött zenei univerzum sokakat lenyűgözött (például a néhai John Peelt), ami többek között számos remixfelkérésben nyilvánult meg: mostanság például előszeretettel szedik szét a Goldfrapp-slágereket. Az ikrek menet közben faképnél hagyták az alapító tagokat, és sokan éppen ennek tulajdonítják, hogy a Go Go SmearÉ más lett, mint a korábbiak: először is jóval több az élő hangszer (nem is csoda: vagy féltucatnyi zenész szállt be az albumkészítésbe), másodszor pedig a dalokat jórészt (bár nem kizárólag) férfiak adják elő. Amúgy pedig jól dekódolható az alkotói technika: az alapvetően akusztikus, gyakran csaknem klasszikus dalformában íródott szerzeményeket jó alaposan átitatják némi torzított (jóféle recsegős) elektronikával. Mindennek tökéletes példája az album maxin is kiadott "slágerszáma", a már a címében is felháborító They Made Frogs Smoke `Til They Exploded (amúgy az alapos kutatók közben kiderítették: a békát fizikailag lehetetlen halálra cigiztetni): harmonika, elektronikusan feldarabolt gyermekkórus, recsegős technoid alapok, álnaiv vokál - a végeredmény varázslatos és megkapó. Meglehet, az album második része már nem annyira erős, mint az első öt-hat szám, de azért akad még izgalom, habár az utolsó pár dal nem több kreatív ujjgyakorlatnál.

Fat Cat/PIAS/Neon Music, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.