"Elment a kedvem a pesszimizmustól" - Belga

  • - minek -
  • 2007. november 29.

Zene

Nemrég került a boltokba a B‘lga negyedik, Zigilemez című albuma: ennek ürügyén kérdeztük Mégötlövést és Bauxitot, a nem hiphopzenekar két frontemberét/MC-jét/szövegládáját. Optimizmusuk szerencsére töretlen. És a sajtómunkások is megkapják a magukét.

Magyar Narancs: Az új albummal kapcsolatos reflexiókat olvasva szinte már az a benyomásom támadt, hogy némi túlzással élve intézménnyé, hivatkozási alappá, sőt mércévé váltatok a honi könnyűzenében, legalábbis így kezelnek titeket. Ez zavar, vagy jólesik?

Mégötlövés: Nekünk is mondták már páran. Jó érzés, örülünk is neki, mikor ilyet hallunk.

Bauxit: Köszönjük szépen, jólesik és remek érzés, de szerintem igazából nincs is mérce, csak viszonyítások. Persze, kellenének a mércék, de azok sohasem abszolutizálhatók, s inkább a társadalom közmegegyezésén kell, hogy alapuljanak.

MN: Egy internetes zenei portál (quart.hu) egyenesen kortárs írókat, irodalomtörténészeket, sőt filozófusokat kért fel az új számok értékelésére - olvastatok már olyan elemzést saját magatokról, ami még titeket is meglepett?

M: Mi is láttuk: nekem tetszik a kezdeményezés, mert ez az első olyan kritika, amit jónak tartok, ha mindből kiveszem a puszta dicséretet vagy az ellenszenvet. Mindegyik albumunk után jó lett volna valami hasonló, amiből aztán a többi újságíró, lemezkritikus is kiindulhatott volna, és akkor nem írnának annyi hülyeséget, mint szoktak.

B: Én is élvezettel olvastam ezeket az írásokat, mert itt találtam megalapozott érveket, ellenérveket, polémiát is, s nem csupán az történt, hogy a kritikában valaki felsorolja, hogy miről is szólnak a számok, majd levonja a konzekvenciát, nem tudom, mi alapján, amiben általában gyakoriak az ilyen szavak, mint a "paródia" és a "vitriolos".

MN: Tényleg ennyire fárasztó a sajtómunkásokkal való kapcsolat, mint azt a Mit parodizálsz? sugallja? Gondoljátok, hogy ezzel meg az utolsó számmal - California (hiphopzeneka) - sikerül megelőzni a további efemer kérdéseket?

M: Azért azt nem gondoljuk. De ezután legalább széttárhatjuk a kezünket, és mondhatjuk: mi mindent megpróbáltunk...

B: Nem vagyunk sajtóellenesek, de úgy tűnik, van, aki azt gondolja, hogy majd helyette keressük meg a pénzét. Nem kell felkészülni, utánanézni semminek, csak be kell rajtunk nyomni egy gombot, és ömlik belőlünk a szó. Ez szerintem nem újságírás.

MN: Honnan ez a javíthatatlan optimizmus - már ami országunkat illeti. Gondolok itt többek között a Boros vagy a De szar itt élni című számra.

M: Ez velünk született, mindnyájunkkal - kivéve Tokyót. ' sem pesszimista, csak reálisan látja/láttatja a dolgokat.

B: Kurva jók itt az adottságok. Érdemes viszszatérni ezekhez az alapokhoz, és újragondolni az ittlétet. Nekem például nincs kedvem többé szenvelegni, ahogy megannyi honfitársunk teszi ebben az országban. Elment a kedvem a pesszimizmustól.

MN: Az új lemezen - a megszokott ragga-reggae alapokon kívül - meglepően sok és jól sikerült retró/elektropop alapú sláger található. Nektek mennyire jön be a már évek óra tartó nyolcvanas évek revival? Pláne annak tükrében, hogy - mintegy szerencsétlen történelmi véletlenként - nálunk pont ez volt a késő Kádár-kor.

M: Ez Titusz érdeme a lemezen, engem nem nagyon fog meg - de amit Titusz csinált ebből, az tetszik, valósággal megihletett.

B: Mindenről a Verseny utcai bolhapiac szintetizátorkínálata tehet.

MN: A B‘lga lemezeire mindig is jellemző volt, hogy zeneileg (is) üdítően sokszínűek. Hogy csak rövid felsorolást tartsak: diszkó, metál, elektropop, drum and bass, turbófolk, ragga és hiphop után/mellett mi jöhet még?

M: Nem tudjuk, de biztos lesz még valami, amit ki akarunk próbálni.

B: Hangos beatzene.

MN: Terveztek élő zenekari fellépés(eke)t? Vagy az túl macerás lenne?

M: Szokott lenni és még lesz is. De amúgy igazad van, sok vele a macera, viszont vannak olyan számok, amiket koncerten csak zenekarral lehet előadni.

MN: Ehhez kapcsolódóan: az öt-hat órányi potenciális koncertprogramból (mondjuk ennyi az eddigi albumok terjedelme) hogyan áll össze az élő fellépések menüje?

M: Idén még sokkal több lesz a friss albumról a koncerteken, de jövőre, amint látjuk az új album dalai által keltett reakciókat, a program feltöltődik a régiekkel, és körülbelül minden albumról ugyanannyi szám lesz hallható élőben.

B: Ja-ja, most az új albumon van a hangsúly. De az előző lemezeken is vannak olyan számok, amiket még nem is koncerteztünk le.

MN: Van olyan darab a korábbi B‘lga-korszakokból, amit már illetve most nem adnátok elő? És nem azért, mert az történetesen Paizs Miki száma volt...

M: Természetesen van. Nem mindegyik számunk jó koncerten - viszont vannak kifejezett koncertszámok, azokat erőltetjük továbbra is.

B: Igen. Meg a helyzettől is függ. Meg a kedvünktől. Meg mások kedvétől.

MN: Amikor mintegy felkészülés gyanánt elővettem a korábbi lemezeiteket, rögvest szemléletesebbé vált, hogy a Zigilemez (öt év leforgása alatt!) már a negyedik komplett zeneanyagotok, ráadásul a legutóbbi dupla volt. Szinte már egy teljes, de legalábbis egy fél életmű, nemde? Vagy csak most jön a java?

M: Ezen még nem gondolkoztunk, általában nem gondolkozunk életművön. Csak csinálgatjuk.

B: Nekem a végcélom a tizenkét B‘lga-cédés díszdobozreklám az Eurosporton.

A zenekar lemezbemutató koncertje december 1-jén lesz a Petőfi Csarnokban

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.