Szívvel, lélekkel - Róisín Murphy: Overpowered (lemez)

  • - minek -
  • 2007. december 6.

Zene

A Molokóban elhíresült bájos díva, a nehezen kiejthető keresztnévvel büszkélkedő Róisín kisasszony anyaegyüttesét és korábbi alkotótársát (Mark Brydon) maga mögött hagyva gyorsan megtalálta a maga útját és egyben új zenei pajtásait.

A Molokóban elhíresült bájos díva, a nehezen kiejthető keresztnévvel büszkélkedő Róisín kisasszony anyaegyüttesét és korábbi alkotótársát (Mark Brydon) maga mögött hagyva gyorsan megtalálta a maga útját és egyben új zenei pajtásait. Első, 2005-ös szólólemezéhez, a méltán dicsért Ruby Blue-hoz még Matthew Herbert kreálta a megfelelő zenei textúrát, ám idei albuma elkészítéséhez már más inspirációs forrásokat és persze újabb partnereket választott. Az Overpowered első hallgatásra jól megcsinált vokális poplemeznek tűnik, mely a herberti puttyogások helyett jól bevált, ugyanakkor elegáns, mondhatni trendi zenei panelek közé rejti el Róisín kisasszony érzékeny, hol bolondos, hol ravaszul szubverzív líráját. Minél jobban mélyedünk az anyagba, annál nyilvánvalóbb lesz, hogy Murphy és bűntársai szinte tökéles popdalokat hoztak világra - az elektro-diszkó-pop-funk csomagolás önmagában is gusztusos, ráadásul jelentőségteljes kontextust biztosít a produkció számára. Az ezúttal popsztárként felbukkanó elektrocsalogány szinte álcaként használja a zenei kulisszát, ami persze elég strapabíró ahhoz, hogy elbírja Murphy alkalmanként naivan szürreális verselményeit.

A címadó, hősnőnk állandó túlvezéreltségéről tudósító szám (Overpowered) diszkréten savazgatós elektropopja például szerény agykémiai alapvetés a szenvedély tudományos fantasztikumáról, ehhez képest a You Know Me Better nyolcvanas évekre kacsintó gátlástalan elektrodiszkó - nem véletlenül készült Andy Cato (Groove Armada) bábáskodásával. A Let Me Know pedig egyenesen a húsz évvel ezelőtti jó kis soul/funk beütésű dzsessz-popokat idézi - ez is Cato keze munkája, akárcsak a bónusz, a Body Language. Amúgy a legtöbb segítség tán a Bugz In The Attic kollektívából ismerős Seijitől (alias Paul Dolby) érkezett - többek között az ő műve a fent említett Overpowered, de a közreműködők között felbukkan az egykori, legendás All Seeing I duó is: Dean és Parrot rakta össze az új Murphy-album tán legdinamikusabb számát, az elektrobugi jellegű Cry Babyt (és emellett még a diszkrét, reggae-sen lüktető Scarlet Ribbonst). Egy másik elektroveterán, bizonyos Richard X. mixelte egybe a sunyin sompolygó Paralel Linest - s persze ki ne hagyjuk a hetvenes évekből nyakunkon maradt legendás, loncsos hajú producert, Jimmy Douglasst sem. Bájos, szerethető, kifejezetten fülbemászó lemezt hozott össze R. Murphy művésznő - sajnálhatjuk, hogy egy zenésze kéztörése miatt elmaradt őszi budapesti koncertje (talán majd jövőre).

EMI, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.