Szívvel, lélekkel - Róisín Murphy: Overpowered (lemez)

  • - minek -
  • 2007. december 6.

Zene

A Molokóban elhíresült bájos díva, a nehezen kiejthető keresztnévvel büszkélkedő Róisín kisasszony anyaegyüttesét és korábbi alkotótársát (Mark Brydon) maga mögött hagyva gyorsan megtalálta a maga útját és egyben új zenei pajtásait.

A Molokóban elhíresült bájos díva, a nehezen kiejthető keresztnévvel büszkélkedő Róisín kisasszony anyaegyüttesét és korábbi alkotótársát (Mark Brydon) maga mögött hagyva gyorsan megtalálta a maga útját és egyben új zenei pajtásait. Első, 2005-ös szólólemezéhez, a méltán dicsért Ruby Blue-hoz még Matthew Herbert kreálta a megfelelő zenei textúrát, ám idei albuma elkészítéséhez már más inspirációs forrásokat és persze újabb partnereket választott. Az Overpowered első hallgatásra jól megcsinált vokális poplemeznek tűnik, mely a herberti puttyogások helyett jól bevált, ugyanakkor elegáns, mondhatni trendi zenei panelek közé rejti el Róisín kisasszony érzékeny, hol bolondos, hol ravaszul szubverzív líráját. Minél jobban mélyedünk az anyagba, annál nyilvánvalóbb lesz, hogy Murphy és bűntársai szinte tökéles popdalokat hoztak világra - az elektro-diszkó-pop-funk csomagolás önmagában is gusztusos, ráadásul jelentőségteljes kontextust biztosít a produkció számára. Az ezúttal popsztárként felbukkanó elektrocsalogány szinte álcaként használja a zenei kulisszát, ami persze elég strapabíró ahhoz, hogy elbírja Murphy alkalmanként naivan szürreális verselményeit.

A címadó, hősnőnk állandó túlvezéreltségéről tudósító szám (Overpowered) diszkréten savazgatós elektropopja például szerény agykémiai alapvetés a szenvedély tudományos fantasztikumáról, ehhez képest a You Know Me Better nyolcvanas évekre kacsintó gátlástalan elektrodiszkó - nem véletlenül készült Andy Cato (Groove Armada) bábáskodásával. A Let Me Know pedig egyenesen a húsz évvel ezelőtti jó kis soul/funk beütésű dzsessz-popokat idézi - ez is Cato keze munkája, akárcsak a bónusz, a Body Language. Amúgy a legtöbb segítség tán a Bugz In The Attic kollektívából ismerős Seijitől (alias Paul Dolby) érkezett - többek között az ő műve a fent említett Overpowered, de a közreműködők között felbukkan az egykori, legendás All Seeing I duó is: Dean és Parrot rakta össze az új Murphy-album tán legdinamikusabb számát, az elektrobugi jellegű Cry Babyt (és emellett még a diszkrét, reggae-sen lüktető Scarlet Ribbonst). Egy másik elektroveterán, bizonyos Richard X. mixelte egybe a sunyin sompolygó Paralel Linest - s persze ki ne hagyjuk a hetvenes évekből nyakunkon maradt legendás, loncsos hajú producert, Jimmy Douglasst sem. Bájos, szerethető, kifejezetten fülbemászó lemezt hozott össze R. Murphy művésznő - sajnálhatjuk, hogy egy zenésze kéztörése miatt elmaradt őszi budapesti koncertje (talán majd jövőre).

EMI, 2007

Figyelmébe ajánljuk