Marton László Távolodó

>Hogyha egy zenekar évtizedekkel a felbomlása után - egy vagy akárhány koncertre - újra összeáll, akkor ritkán mutat egyöntetű lelkesedést a közvélemény. Vannak ugye a fanatikus fanok, meg vannak a fanatikus gyanakvók, a maguk bejáratott - "felmelegített főzelék", "kimerült invenció", "még egy bőr lenyúzása" satöbbi - sablonjaikkal.

Alig öt hónapja, a tizenharmadszorra megrendezett WOrld Music EXpóról tudósítva jeleznem kellett a koncertszervezők és lemezkiadók globális aggodalmait: a schengeni térségen kívül eső országok elmacerásodó vízumügyei, a muzulmánok iránti makacs gyanakvás, illetve a digitális robbanástól drasztikusan megroskadó lemezbiznisz jó kis fejtörést eredményezett. Többek arra kényszerültek, hogy lehúzzák a redőnyt, mások pedig csak alapjáraton - cédék helyett inkább a letöltések mezején - zümmögtek tovább.

Akit untatnak már a lemezkiadás összeroppanásáról szóló hírek, akit hidegen hagynak az internetes letöltések és jogok, akit nem ragadnak el a futó trendek, viszont szívesen ringatóznak letűnt hullámokban, most jól figyeljenek: ezúttal olyan húsz-harminc éves - külföldi magyar - bakelitekről esik szó, amikről végzetes lehet nem tudni.

boszorkányok, királyok, mágia, nagyon régi idők és nagyon új szelek kerülnek itt szóba, mondhatni, a világzene legfrissebb mítoszai.

Tíz esztendeje Sárospatakon él a Bizottság zenekar elévülhetetlen énekese, feLugossy Laca. Körötte család, kutya, cicák, mögötte súlyos életmű, előtte vásznak rengetege - s amint egy toronyház falán kifeszített festménye is tanúsítja, Sárospatakot már a képére formálta.

karácsony, nagy lemezek: a FolkEurópa Kiadó három kimondottan ragyogó magyar albumot jelentetett meg karácsonyra. Ritka ünnepi pillanat, tizenöt csillaggal.

Sikerekben és kudarcokban gazdag tizenhárom évet tudhat a Világzenei Vásár, a WOrld Music EXpo, a WOMEX maga mögött. 1996-ban néhány héttel a kezdete előtt le kellett fújni, mert a szervezői nem tudtak a koppenhágai helyi erőkkel megegyezni, 1997-ben Marseille-ben anyagi csőddel zárult, két év múlva pedig a fesztiválszervezőket tömörítő Európai Világzenei Fesztiválok Fóruma két táborra szakadt, s az egyik egy "kevésbé vásári" ellenvásár szervezésébe kezdett. (Ez azóta már kifújt.) Tavaly "szimplán" a hangosítás és a koncertek általános szintje volt pocsék, olyannyira, hogy a nyár elején komoly aggodalmat keltett: fordul a kocka, és idén kevesebben jönnek, mint tavaly. De nem.

Krakkótól Afrikába vezető út igazán kellemes, de hogy megtoldjuk Brazíliával, azt nem forszíroznám.

Ha betévedünk egy jobb küllemű lemezboltba, nem kisebb meglepetés érhet minket, mint hogy Szabó Gábornak négy-ötféle CD-je is kapható. Már-már úgy fest, mintha reneszánsza volna, pedig az ember azt gondolná, ezen az égtájon lassacskán semmit nem mond a neve huszonöt évvel a halála után.

2007 nyarán megolvadhatott Julie Driscoll - utóbb: Julie Tippetts - magyar rajongóinak a szíve. Előbb Encore című, 1977-es, Brian Augerrel közös albuma jött ki CD-n, majd ő maga is befutott. Sárváron, a Nádasdy-kastély dísztermében, a Bartók Fesztivál keretében lépett fel a zongorista Keith Tippett-tel, a férjével.

Engedelmükkel most megállnánk egy kicsit, sőt egyenesen visszafordulnánk, szembemenetelve a trendekkel. Máris a hetvenes évek végén járunk, amikor az egyetemes új hullám történetének sajátos színt adtak menekültjeink. Olyan lemezekről esik szó, amik soha nem voltak kaphatók nálunk, pedig jól jöttek volna nagyon. De most se késő. Egyikből-másikból immár CD is készült, hogy véletlenül se merüljön feledésbe, aminek súlya van.

magára talált Palacio, Ferrer álma is beteljesült, Escoriza pedig feledteti, hogy a Radio Tarifának búcsút mondhatunk.