World music: a

Zene

Krakkótól Afrikába vezető út igazán kellemes, de hogy megtoldjuk Brazíliával, azt nem forszíroznám.
Krakkótól Afrikába vezető út igazán kellemes, de hogy megtoldjuk Brazíliával, azt nem forszíroznám.

Edyta Geppert & Kroke: Spiewam zycie Kezdjük hátulról. A Krokéval már jó ismeretségben vagyunk, többször megfordultak nálunk, egyik-másik lemezükről e rovatban is megemlékeztünk. Ebben az évben sokat mesélhetnének, éppen tizenöt esztendeje, hogy a krakkói zeneakadémián összeálltak, és amit hegedűvel-bőgővel-harmonikával ki lehetett hozni a klezmer, a dzsessz és a kortárs kamarazene összeboronálásából, azt kihozták, nem véletlen, hogy az oda költöző Nigel Kennedy is közös korongot készített velük. Mindeközben kiegészültek egy ütőssel, és a tradicionális darabokat kiszorították a sajátok, de ez sem vált kárukra, éppen ellenkezőleg.

És most megint léptek: nyolcadik lemezüket egy énekesnővel vették fel. Edyta Geppertet nem hallottam korábban, a hírek szerint Lengyelországot már meghódította, mindössze a globális áttörésre kellett várnia idáig. Talán ezzel magyarázható, hogy mintha mindent meg akarna mutatni magából: otthon van ő népzenében, sanzonban, dzsesszben és tánczenében, frissben, nosztalgikusban, gyöngédben és harciasban doszt. Olvasni is sok lehet ezt így - egy kicsit hallgatni is sok volt, pedig könnyen megeshetett volna, hogy megint egy olyan feledhetetlen találkozás tanúi legyünk, mint amilyen a Klezmaticsé és Chava Albersteiné volt 1996-ban. De nem. Ami elmondható: Edyta szolgálatkész és fajsúlyos társaságba került, és amikor nem akar túlzottan "meggyőzni", akkor kimondottan meggyőző tud lenni - figyeljenek csak a Spiewam zycie, a Zrób cos z soba, a Gdy jedna lza vagy a Kamien i mgla című számokra. És gondoljanak bele: kevésbé eklektikus körülmények között micsoda erejük lett volna! (Oriente Musik, 2007) ****

Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára Az utóbbi években főleg a Muzsikás együtteshez kötődött Bartók Béla népzenei feldolgozásainak az akadémikus gyakorlattól elrugaszkodó előadásmódja. A komolyzene és a népzene nyelvének és művészeinek közelítésével olyan interpretációk születtek így, melyekben rekonstruálódhatott a népzenegyűjtő Bartókot ért elementáris hatás. Legutóbb az Allegro barbarót hallottam tőlük, ütőgardonokkal társítva Jandó Jenő zongoráját, a revelációnak egészen elképesztő szintjén.

Ugyanez a gondolkodásmód érhető tetten a Magyar népdalok énekhangra és zongorára című lemezen is. A ragyogó Herczku Ágnes énekével, Djerdj Tímea és Kincses Margit kíséretével - Kelemen László koncepciója alapján - rögzített dalcsokor azzal a hagyománnyal szakít, amely e műveket eddig "túlképzett" opera-énekesnőkre szabta, megfosztva a népdalokat természetességüktől és hitelességüktől. Félreértés ne essék, nem az operaénekeseket akarnám bántani ezzel, mindössze jeleznem kell: új időknek új szeleit érzem e régi dalok körül, olyan szeleket, amelyek nem távolítanak el Bartóktól, ám közelebb röpítenek a népzenéhez. Alighanem új fejezet íródik a világzenében. (Hagyományok Háza, 2007) *****

Habib KoitÉ & Bamada: Afriki 1998-ban, amikor a Ma Ya című albuma kijött, az addig alig-alig ismert Habib Koitéból egy csapásra király lett. Le is borult előtte a világ, elvégre ritkán látott ilyet: a gitáros-énekes Koité úgy tudott megszólalni, hogy abban a különféle mali zenék esszenciája és a nyugati tánczene hatása együtt hengerelt, hovatovább utat mutatott a szintetizátormentes jövendő felé. Annyi melegséggel és eleganciával, hogy eszünkbe sem juthatott számon kérni a mali tradíciók amúgy elkerült mélységeit. Így teltek az évek, közben Koité kétszer is megjárta hazánkat, 2001-ben már a harmadik lemezénél tartott, aztán hat évig nem foglalkoztatta a stúdiót.

Ha jól emlékszem, ennyi várakozás után lehet jókat csalódni, de most nincs veszély. Bamada nevű zenekara élén Koité úgy őrizte meg stílusa jellemző jegyeit, hogy közben feltűnő lépéseket is tett. Az a legkevesebb, hogy egyik-másik számban a fúvósguru Pee Wee Ellis is észrevétette magát. Amire érdemesebb figyelni, az inkább a n'goni, a balafon és az egyhúros hegedű - egyszóval: az ősi hangszerek - térnyerése, illetve a vokalisták megjelenése, s hogy rögtön képben legyünk, minderre elképesztő példa már az első szám. Van még több is - lásd N'Teri, Nta Dima -, de az sem baj, ha leragadunk a Namaniánál, mert olyat csak nagyon ritkán, a legsúlyosabb mestereknél hallani. S innentől már mélységügyben sem lehet szavunk. (Cumbancha/IndieGo, 2007) *****

Teresa Salgueiro & Septeto de Joao Cristal: Voce e Eu Az éterikus hangú, angyali Teresát a Madredeus énekesnőjeként szeretjük jó húsz esztendeje, de nem vesszük tőle zokon, hogy az elmúlt két évben a kortárs fadón túl is meglebbentette szárnyait. Az pedig, hogy most éppen a bossa novához adódott kedve, akár megkülönböztetett figyelmet is érdemelhetne, hiszen ezzel a brazil muzsikával már a Madredeus előtt is próbálkozott. Ám bármiképp is: nem az igazi ez a dobás.

Pedig nem sokat kockáztattak: túlnyomórészt a bossa nova-legenda António Carlos Jobim számait vették elő. De a zongorista Joao Cristal sajnos egy olyan dzsesszzenekart vezet, amely igen virtuóz, szívesen mutogatja magát, jól működhet egy szállodában, ám nem nagyon vesződik a nagy érzésekkel. Márpedig innentől baj van: úgy telnek a percek, hogy ritkás és halovány az érintettség, és nem derül ki, mit keres egy istennő egy ilyen gyalogosbuliban. (EMI, 2007) *** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.