Apafiak - WOMEX 2007

Sikerekben és kudarcokban gazdag tizenhárom évet tudhat a Világzenei Vásár, a WOrld Music EXpo, a WOMEX maga mögött. 1996-ban néhány héttel a kezdete előtt le kellett fújni, mert a szervezői nem tudtak a koppenhágai helyi erőkkel megegyezni, 1997-ben Marseille-ben anyagi csőddel zárult, két év múlva pedig a fesztiválszervezőket tömörítő Európai Világzenei Fesztiválok Fóruma két táborra szakadt, s az egyik egy "kevésbé vásári" ellenvásár szervezésébe kezdett. (Ez azóta már kifújt.) Tavaly "szimplán" a hangosítás és a koncertek általános szintje volt pocsék, olyannyira, hogy a nyár elején komoly aggodalmat keltett: fordul a kocka, és idén kevesebben jönnek, mint tavaly. De nem.

Sikerekben és kudarcokban gazdag tizenhárom évet tudhat a Világzenei Vásár, a WOrld Music EXpo, a WOMEX maga mögött. 1996-ban néhány héttel a kezdete előtt le kellett fújni, mert a szervezői nem tudtak a koppenhágai helyi erőkkel megegyezni, 1997-ben Marseille-ben anyagi csőddel zárult, két év múlva pedig a fesztiválszervezőket tömörítő Európai Világzenei Fesztiválok Fóruma két táborra szakadt, s az egyik egy "kevésbé vásári" ellenvásár szervezésébe kezdett. (Ez azóta már kifújt.) Tavaly "szimplán" a hangosítás és a koncertek általános szintje volt pocsék, olyannyira, hogy a nyár elején komoly aggodalmat keltett: fordul a kocka, és idén kevesebben jönnek, mint tavaly. De nem. Bármiféle történeti krízissel szemben egyelőre makacsul és kőkeményen növekszik a vásárra látogatók - úgy a regisztráltak, mint a standot bérlők - száma, évről évre mintegy tíz százalékkal. Október 24-e és 28-a között több mint kétezer-nyolcszázan regisztráltatták magukat Sevillában.

Egy kis szorongásra persze mindig adódik alapos ok. A koncertszervezők életét - az idei konferenciák tanúsága szerint - például a schengeni térségen kívül eső országokból meghívandó zenekarok egyre macerásabb vízumügyei keserítik meg, nem beszélve a muzulmánok iránti tartós hatósági gyanakvásról. Ez ellen tüntetett a vásárt nyitó ünnepélyes koncert, a Quawwali-Flamenco project, a pakisztáni Faiz Ali Faiz, illetve a spanyol Duquende és Chicuelo együtteseinek fúziójával. Mindkét társaság csúcsminőséget képvisel, s amiként Faiz Ali Faiz a mágikus Nusrat Fateh Ali Khan rangjára emelkedett, Duquende immár az isteni El Camarón de la Isla nagyságrendjével mérhető, továbbá mindkét műfaj közös ázsiai gyökérzettel bír, de ez igazán a legkevesebb. Kiállni most azért kellett, hogy oldódjon a nyugati és az iszlám kultúra közötti távolságtartás.

Persze a lemezkiadók élete sem könnyűÉ Az ez évi WOMEX-katalógus "vezércikkét" a WOMEX-igazgató Gerald Seligman - anno a Hemisphere kiadó alapítója - írta. Arról, többek közt, hogy tíz évvel ezelőtt a legvadabb tudományos-fantasztikus isten sem gondolta volna, hogy a digitális robbanás milyen következményekkel jár majd a zeneiparban. Azóta a tizedére csökkent az eladott Hemisphere-CD-k száma, de úgy egyáltalán, a nagyobb boltokban a videojátékok és a DVD-k mögött a sarkokba szorultak a CD-k, a kisebbek pedig már lehúzták a redőnyt.

Ne essék félreértés, Seligman és társai nem a siránkozós fajtából valók. Csak jelezték: most azt a korszakot éljük, aminek nem látni a végkifejletét. A letöltésekből pillanatnyilag - egy nem kimondottan kommersz produkció esetében - nem csorog be annyi, amennyi a felvétel és a jogdíjak költségeihez kell. Ugyanakkor nagyon közelinek tetszik, hogy túl az interneten: az autókban és a lakásokban, a pokolban és a mennyben egyetlen szolid gombnyomással elérhetővé váljon minden muzsika.

Én ebben nem vagyok otthon, szóval nem akarnék belefolyni, de az elmondható: lemezkiadóba alig-alig botlottam a WOMEX-en. Aki meg ott volt, mint a húszéves Piranha - melynek tulajdonosa a WOMEX tulajdonosa is -, az letöltésre árult tizenkét jubileumi válogatást. De olyan társasággal is találkoztam, amelyik megint bakelitben nyomul.

Ennyit az iparról.

A vásár másik ünnepélyes koncertje a 2007-es WOMEX-díj átvételéhez kötődött, s ezt a belizei Andy Palacio (és producere, Ivan Duran) adta-kapta. Abszolút kiérdemelten. Palacio Wátina című lemezétől (június 14-én) e hasábokon már elájultunk: "tetőtől talpig gyönyör" - írtuk, melyben "a maga mélységében együtt szerethető a nyugat-afrikai, a latin és a karibi tánczene".

A két "kiemelt" koncert között (három nap alatt öt helyszínen) további ötven produkcióba szagolhatott bele, aki képes volt folyamatosan rohanni. Nekem úgy húszra futotta, de nem is ez a lényeg, hanem hogy végre többek is nyomot hagytak bennem.

Az albániai Fanfara Tirana azzal már eleve, hogy a Balkánon "kötelező" Bregovic-Kusturica-körök nélkül is pompásan boldogult. Mindent tudott, amit egy magára valamit adó rezesbandának kell: tüzet, táncot, virtuozitást, múltat és jövendőt, megtoldva egy sokat látott, szenvedélyes-veterán énekessel. A mexikói Mono Blanco ugyancsak a maga "ártatlan" természetességével hatott, mintha egyenesen A hét mesterlövész mögül léptek volna ki, úgy festettek forrásban tartott fandangóikkal.

A mali Mamani Keita és a francia Nicolas Repac a felvezetés szerint a XXI. századba próbálta paszszintani a mali hagyományt, de nem sikerült nekik. Pedig Mamani hangja tényleg rendkívüli, nagy kár, hogy nem vette észre: mögötte a gitár és az elektronika egy nagy rakás kamu.

Afrikából sokkal izgalmasabbnak tűntek azok a fiúk, akik az apjuk nyomában járnak, vagy abból léptek ki. Mindenekelőtt a nigériai Sean Kuti. Sean 1997-ben elhunyt apja, Fela Kuti Egypt 80 nevű zenekarát szervezte újra, és úgy is szólaltatja meg, mintha a nyolcvanas évek mélyén járnánk, mégsem tűnik utánérzésnek ez a szellemidézés. Sőt. (Fela másik fia, Femi szintén őrzi az afrobeatlángot, de közben a maga útját járja. Sean más eset: ő tiszta Fela. A zenéje is. Ellenállhatatlan.) Aztán itt volt a tavaly elhunyt Ali Farka Touré fia, Vieux Farka Touré is. Mali blueszal, naná, de Vieux azt is érzékeltette, meddig terjed a "követési távolság", s azon túl magával ragadta a rock 'n' roll.

Hál' istennek, megkapták a magukét azok is, akik inkább az érzékenyebb-intimebb érintésekre vevők. A cseh Tara Fukitól. Két csellista-énekes lány, amint melankolikusan szárnyal, műfajokon túl, határokon túl, túl az óperencián, csodásan és szívszorítóan, mint a mesében. Azokat pedig, akik az "őrület" igazában hisznek, végül a finn Alamaailman Vasarat (magyarul: az Alvilág kalapácsai) "intézték el". Õk két csellóval, dobbal, billentyűvel és fúvós hangszerekkel taroltak, minden idők legbrutálisabb etnodzsesszpunkját produkálva. Padló és megvilágosodás, éppen ahogy a költő mondta: "Õrült az, aki mindenét elvesztette, csak az eszét nem."

Ennél nem tudnám felemelőbben zárni.

Sevilla, október 24-28.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.