Akit untatnak már a lemezkiadás összeroppanásáról szóló hírek, akit hidegen hagynak az internetes letöltések és jogok, akit nem ragadnak el a futó trendek, viszont szívesen ringatóznak letűnt hullámokban, most jól figyeljenek: ezúttal olyan húsz-harminc éves - külföldi magyar - bakelitekről esik szó, amikről végzetes lehet nem tudni.
*
Jump Back Jack A február 3-án - két hónappal az így emlékkoncertté átlényegülő életműkoncertje előtt - nyirokmirigyrákban elhunyt Orszáczky 'Jackie' Miklós pályafutásának egyik legfontosabb korongja. 1986-ban, amikor készült, Jackie már túl volt egy rakás zenekaron, kísérleten és egy dzsesszrock albumon (Beramiada, 1975) - ez volt az az időszak, amikor a fekete tánczenékre újra rákattant. A Jump Back Jacken nemcsak befolyásként, de irányként is jól kitapintható a soul és a funky, ugyanakkor azoktól a tánclemezeitől is eltér, melyeket a kilencvenes évektől élettársával, Tina Harrod énekesnővel alkotott (Grandmasters: Family Lore, Orszaczky Budget Orchestra: Deep, Down & Out, Tina Harrod: Shacked Up In Paradise). Mintha a Blood, Sweat & Tears vagy a Chicago együttes készített volna egy funkys anyagot, úgy hangzik ez az öt - egy csomó fúvós, ütős és gitáros kolléga társaságában rögzített - szám, mely így egyszersmind a Syriushoz kötődő emlékek felkavarására is kiválóan szolgál. Bármiképp is, tudni kell róla, s lévén csak bakeliten jelent meg, muszáj vadászni rá. (Artist Records)
Bright Sun Az április 4-i Jackie-emlékkoncert fényét emelni fogja, hogy egy Syrius-szám megidézésében szerepet vállalt az aktív muzsikálástól már visszavonult Ráduly Mihály is. A szaxofonos-fuvolás Ráduly a Syrius mellett a Rákfogóban is együtt játszott Orszáczkyval, s a hatvanas-hetvenes évek fordulójának ritka magasságban szárnyaló tehetsége volt, aki Pege Aladár zenekarában elnyerte a legjobb szólistának járó díjat a Montreux-i Dzsesszfesztiválon. Annak eredményeként kapott ösztöndíjat az amerikai Berklee Zeneintézetbe, s miután a Syrius '74-ben felbomlott, minden ok adott volt, hogy éljen is vele. Aztán kint maradt, ugyan nem Bostonban, hanem New Yorkban, ahol ez az egyetlen album készült a közreműködésével - míg tavaly haza nem települt.
Én úgy hallom, nem Rádulyon múlt, hogy a Bright Sun nem bizonyult kimondottan időtállónak, hanem a billentyűs-hangszerelő Robert Casélon. Ahogyan a lemezt kiadó Püski Sándor menye, Szalay Erzsébet énekelte népdalainkat (A fényes Nap, Madárka, madárka, Kis kece lányom, Szerelem, szerelem estébé), azzal sem volt baj, de a korai Chick Coreára rímelő dzsesszrockos hangszerelés sajnos nem jól értette a magyar népzene nyelvét. S így olyan anyag született, amely inkább csak részleteiben, illetve tanulságos kísérletként izgalmas - Ráduly Mihály zsenialitásáról ennél jóval többet mondanak azok a korai Rákfogó-rádiófelvételek, amelyek 2001-ben Napkelte alkonyatkor címmel kijöttek egy CD-n. (Magyar Records)
Vízöntő: Mélyvíz Miután az első Kolinda-lemez 1975-ben megjelent Franciaországban, Kiss Ferenc kivált a zenekarból, és újjászervezte a - 72-ben indult és 74-ben szétszakadt - Vízöntőt. Abban reménykedett, hogy azzal majd itthon is elboldogul, de nem így alakult: a progresszív folknak továbbra sem akadt kifutópályája nálunk. A Mélyvíz sem itt, hanem Hollandiában jött ki 1985-ben - amikor a Vízöntő csúcsra járatva pörgött Nyugaton. Amikor "mélyvíz" volt, úgymond. Kiss mellett Cserepes Károly, Hasur János és Huszár Mihály képezte az 1990-es bomlásig kitartó felállást, és jó szokás szerint tematikus blokkokból építették fel koncertjeiket és lemezeiket is. A Mélyvízre a Gyerekjáték című ciklus került, mely az ébredéstől az altatásig gyerekszemmel és -játékossággal csodálkozott a világra. Vegyítve tradicionális és új stílusú magyar népzenét, autonóm feldolgozásokat és saját szerzeményeket, afrikai és indiai motívumokat, minimalista kortárs zenét és szabad improvizációt, akusztikus hangzást és elektronikát, aláhúzva mintegy a zenekar által "folktemporain"-nek nevezett műfajt. Ezen az albumon szerepel a Vízöntő-életmű egyik legérzékenyebb darabja, az Intés a hajdani és leendő szeretőkhöz című szám, már ezért több mint megéri. (Munich Records)
Transylvania: Est - Ouest A Transylvania zenekar a szaxofonos Thierry Valette pénzén és kapcsolatain, illetve a multiinstrumentalista, exkolindás Lantos Iván gógyiján és ötletén alapult. (Mellettük Claudia Phillips énekelt és harmonikázott, Patrice Robin pedig szintetizátoron játszott.) A harmadik Kolinda-album megjelenése, illetve a zenekar szétszakadása után 1980-tól Párizsban dekkoló Lantos ötletének az volt a lényege, hogy örökzöldeket és menő világslágereket ültessenek át aszimmetrikus ritmusba. A Transylvania fennállása két évében (1982-1983) ezzel számos diszkóklub táncrendjét borzolta fel, köztük a Párizsban újonnan nyíló, hiperluxus Defense-ét is. Latin tánczene, angol beat, amerikai dzsessz, jamaicai reggae, szintipop és funky, minden belefért - ezt tanúsítja egyetlen lemezük, a mindössze néhány száz példányban készült Est - Ouest is. Melyen két saját szerzemény (Doktor és Gremlins In The Kremlin) mellett a Beatles együttes Eleonor Rigbyje és Duke Ellington Caravanja került terítékre - rendesen kifacsarva persze, de igazán méltóképpen, tele invencióval, no és huszonöt év múltán is élvezetesen. A "Kolinda-családfa" legkevésbé ismert produktuma ez az EP; a világért se hagyja parlagon, aki ráakad valami börzén. (Les Notes Bleues)
